|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (2. rész)
|
A téma élénk érdeklődést váltott ki a hallgatóságból, s többen bővebb tájékoztatást kértek a külügyminisztertől, mindenekelőtt 1956 nemezetközi összefüggéseiről. Az átfogó elemzésre váró kérdéskört röviden összefoglalva Horn Gyula hangoztatta: a nemzetközi tényező október 23-tól végig jelen volt az események menetében. (Nem is beszélve arról, hogy 1956 előtt a magyar vezetés tagjainak kiválasztását Moszkvában és nem Budapesten döntötték el.) Nagy Imre október 30-tól folyamatosan kapcsolatban volt a Magyarországon tartózkodó szovjet vezetőkkel, köztük Andropov nagykövettel. Minden külpolitikai lépését - beleértve a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség kihirdetését - velük egyeztette. Mindabban, ami november 4-e után történt ugyancsak óriási szerepe volt a nemzetközi tényezőknek, s nemcsak a Szovjetunió külpolitikájának, hanem mindenekelőtt a többi szövetséges magatartásának. Mint ismeretes Románia csapatokkal kívánt résztvenni a rendteremtésben, a többiek pedig fizikai leszámolást követeltek a felkelés résztvevőivel szemben. Összességében ,,nagyon kemény visszhangja,, volt mindazon próbálkozásoknak, amelyekkel Kádár János, illetve a magyar pártvezetés a magyar sajátosságoknak megfelelő útra kívánt térni. Kivétel nélkül minden ország - talán Jugoszláviát leszámítva - elutasította a magyar modell érvényesítésének lehetőségét. Gyakran teszik fel a kérdést, s a mostani fórumon is megfogalmazódott: nem túl gyorsak-e a változások, egyáltalán kellenek-e ilyen radikális lépések. Horn Gyula álláspontja szerint egy életképtelennek bizonyult rendszer esetében, egy olyan országban, amely az elmúlt évtizedek során a 24. helyről a 48-ra szorult vissza a ,,világranglistán,,, értelmetlen a gyors átalakulás szükségességét megkérdőjelezni. A valódi kérdés, miként hajthatjuk végre a radikális megújulást egy esetleges robbanás veszélyét felidéző szélsőségek kiszűrésével. Ez olyan nagyszabású nemzeti feladat, amely világviszonylatban is párját ritkítja. A jelenlegi magyarországi történések valóban gyorsnak tűnhetnek, amennyiben a korábbi álmos tempót vesszük alapul. Ugyanakkor - Horn Gyula határozott álláspontja szerint - a politikai reform még mindig nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy gyökeres, érdemi változtatásokat hajtsunk végre a gazdaságban. Az átfogó politikai megújulás nem odázható el, mert a tapasztalatok szerint éppen a politikai rendszer hiányosságai, hibái, a politikai szférát érintő reformok hiánya vezettek a társadalom válságához. (folyt.köv.)
1989. május 22., hétfő 20:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|