 |
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
 |
Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (3. rész)
|
Mindenesetre nagyon egyszerű dolog lett volna alkalmi
népszerűséget szerezni, mondván: le kell az építést állítani. Nos,
nálunk számos példa mutatja, hogy bizonyos időszakokra jellemző
hangulatok később megváltoznak, nem igazolódnak. Utalhatok a
Széchenyit ért támadásokra, a Lánchíd építése miatt, vagy
emlékeztetnék a metróépítés körüli óriási vitákra, amelyek az 50-es
években folytak. Szóval: csak közhangulati alapon dönteni és
megegyezést keresni, az nagyon ,,egyszerű,, politizálás lenne. És
látom a veszélyét is annak, ha az ország igen nehéz helyzetében a
pillanatnyi érdekek, a taktikázás, a hangulati elemek alapján hoznak
meg felelősségteljes döntéseket. Ám a nagy gondokat nem a
percemberek fogják megoldani.
x Hallatszottak olyan vélemények, hogy a vízlépcsőtől
függetlenül is meggyengült az Ön pozíciója a kormányban. Mintha
egyre kevésbé volna jó ,,ajánlólevél,, a Kádár Jánoshoz, az ő általa
fémjelzett politikához fűződő, közismerten szoros kapcsolata.
- Nem tartozom azok közé, akik a múltjukat megtagadják. Annak az
időszaknak az alapos, hozzáértő, higgadt értékelése még késlekedik.
Egyesek, bizonyos csoportok, csak egyoldalú, felületes, gyakran
tendenciózusan negatív véleményeket hangoztatnak. Tudom, hogy milyen
hibák voltak, s nagyjából azok forrását, összetevőit is ismerem.
Mindent egybevetve, nem volt egyértelműen negatív az elmúlt
harminc-egynéhány év. Én vállalom ezt a múltat, s benne a magam
szerepét is. Az a rendszer jól kihasználta a politikai modell által
nyújtott lehetőségeket; 1957-ben szakított a sztálinizmussal, a
reformok útjára lépett gazdasági, társadalmi értelemben egyaránt.
Viszont súlyos politikai, gazdaságpolitikai hibák történtek, s a
pontos feltárással tartozunk a népnek és önmagunknak is. Ez kell
ahhoz, hogy tiszta szívvel vállalhassuk a jövőnket.
Kádár Jánosra én mindig felnéztem, tiszteltem, s rengeteget
tanultam tőle. Így voltam vele a múltban is és vagyok most is. És
semmiféle konjunktúra hatására nem vagyok hajlandó ettől elállni;
nem szeretem a politikai ócskapiacot. A mostani pozícióm, az
egzisztenciám féltésével pedig nem vagyok elfoglalva. Kollégáimmal
együtt tempósan, alaposan végzem a munkámat, s vívom a mindennapi
csatáimat a környezet, a környezetgazdálkodás érdekében. (MTI)
1989. május 4., csütörtök 21:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|