|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP és a nézeteltérések
|
(Csipán Tibor) München, 1989. február 5. (SZER, Világhíradó) - A New York Times mai számában jelent meg egy cikk Henry Kamm tollából, amelyet munkatársunk ismertet: - Hallgatóink nyilván részletről-részletre követik és ismerik az ötvenhatos események értékeléséről és a párt szerepéről újra fellángolt vitát Grósz, Berecz, Pozsgay között. A Központi Bizottság összehívott ülése előtt azonban érdekes lehet, hogy miként látja és láttatja egy, az itteni politikai életre is befolyásos amerikai lap újságírója a magyarországi eseményeket. Henry Kamm azt írja, hogy megbízható információkkal rendelkező magyar politikusok és nyugati diplomaták szerint a Politikai Bizottság tagjai között lévő nézetkülönbségek intenzív ütköztetése arra utal, hogy támadás indult Grósz Károly ellen. Kamm közli: néhányan egyenesen azt hiszik, hogy Pozsgayt és Bereczet a Grósz ellen intézett kihívásban a Szovjetunió támogatja. A jövőt illetően az 1956 értékelése körüli vitánál ma itt több figyelmet kelt az, amit Kamm a Berecz-Grósz közötti közvetett szóbeli összecsapásról mond. Berecz a párt főideológusa - írja Kamm -, akinek ambíciói szilárdabbak mint ideológiai elkötelezettsége, azt sugallta az újságírók egy csoportjának, hogy a párt nem teljesen alkalmas a vezető szerepre a forradalmi reformok korszakában. Hogy milyen gondolatok rejlenek Berecz kijelentésének a hátterében, arról Kamm nem beszél, de azt elmondja, hogy Grósz miként reagált a kijelentésre. Kamm szerint Grósz közölte, hogy ha a párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond létezésének értelméről. A New York Times újságírója az amerikai olvasó számára maga is végigzongorázza az "ellenforradalom volt, népfelkelés volt, sem az nem volt, sem ez nem volt" - vitát. Ennek részleteibe innen belemenni azonban szükségtelen. Hadd emeljük ki inkább azt, ami Henry Kamm újságírói hozzájárulása a felpörögni, látszó eseményekhez. Kamm elmondja, hogy egyes magyar vezetők és nyugati diplomaták szerint a Grósz elleni kihívás Moszkva bizonyos fokú támogatását élvezi. Ezek a források - Kamm szerint - véleményüket arra alapozzák, hogy a novemberben Budapesten járt Alekszandr Jakovlev magyar politikusokkal folytatott beszélgetéseiben rendre kritizálta Grósz Károlyt. Jakovlev akkor állítólag úgy jellemezte a magyar párt vezetőjét, mint aki a változások időszakában a vezetői képességeit illetően kudarcot vallott. +++
1989. február 5., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|