|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Nézeteltérések az MSZMP-n belül
|
München, 1989. február 2. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A nyugat-német Frankfurter Rundschau vastagbetűkkel jelenti az MSZMP Központi Bizottságának összehívását. A bécsi Die Presse ezzel kapcsolatban részletes elemzést közöl a helyzet alakulásáról, de mielőtt rátérnénk erre, érdemes elmondanunk, hogy a svájci Neue Zürcher Zeitung idézi Grósz Károly pártfőtitkárt is, aki davosi látogatása alkalmából kifejtette: elképzelhetőnek tartja, hogy az 1990-es választásokon már több párt jelöltjei indulhatnak. Az említett Presse cikket bécsi munkatársunk, Hanák Tibor ismerteti: - A párton kívüli Die Presse Melyik felkelés? című kommentárjában foglalkozik az MSZMP vezetőségén belül, 1956 megítélésével kapcsolatban keletkezett viszállyal. Nyomban az első mondatban kijelenti, hogy ez a viszály nem végződhet másképp, mint Berecz János, egykori főideológus lemondásával. - Hogy miért? - kérdezi a kommentár. - Vajon miért kellene távoznia annak az ideológusnak, aki még az 1956-os forradalom 30. évfordulóján is kitartott amellett, hogy annak idején ellenforradalom, nem pedig népfelkelés történt? - A kérdésre a következőképp válaszol a Die Presse: - Azért kell Berecznek távoznia, mert annak a Kádár-érának, amely 1956-ban a Vörös Hadseregtől kapta a hatalmat, egyszer véget kell érnie. A gazdasági reformok felgyorsulásával, a demokratizálási intézkedésekkel már sok minden történt ebben az irányban, de újabb megterheléseket - olyan drágításokat, mint legutóbb - csak akkor lehet a nép nyakába akasztani, ha a vezetés eszmei téren tesz engedményeket. Berecz riválisa 1956-ot felkelésnek nevezte, s éppen ő. A február 10-ikére kitűzött pártgyűlés kérdésének voltaképp így kell hangzania: Berecz vagy Pozsgay? - mert ha nép körében az egyetlen kedvelt kommunista vezetőt karrierje során immár másodszor is a süllyesztőben tüntetik el, az reformellenes lépés, kiszámíthatatlan következményekkel járna. Jobb tehát úgy fogalmazni, hogy inkább kereszteljük át az ellenforradalmat népfelkeléssé, minthogy megkockáztassuk a nép felkelését. Azt, hogy ők most vitatkoznak a Kossuth címer koronával, vagy korona nélkül való bevezetéséről, a Die Presse kommentárja szerint ebben az összefüggésben kell nézni: minél hazafiasabbnak mutatkozik ugyanis a vezetés, annál inkább el tudja adni a szükséges gazdasági intézkedéseit. Ilyen egyszerű ez manapság Magyarországon. A szorongatott pártfigurával születik meg a változás még az ideológia terén is - fejezi be kommentárját a Die Presse. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|