 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
Az Országgyűlés rendes ülése - keddi munkanap (2. rész)
|
Az egyre terebélyesedő vitában Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) arra
hívta fel a figyelmet, hogy bár a polgári engedetlenség önmagában
jogszerűtlen, eleve törvénysértő, azt az emberek lelkiismeretükre
hallgatva tudatosan hajtják végre, vállalva a következményeket is.
Ezért - hangoztatta - a polgári engedetlenség nem jogértelmezési
kérdés. Így talán nem lenne szerencsés, ha valamennyi állampolgár
szabad döntésére vonatkozó morális kérdésekben az Alkotmánybíróság
hoz jogértelmező határozatot.
A Ház munkájába ismét ,,visszacsempészett,, konfrontációs
hangulat csak erősödött a társadalombiztosítási
költségvetésmódosítás folytatódó általános vitájában. Helyenként a
hisztéria határait súroló reakciókat váltott ki a kormánykoalíció
pártjainak képviselőiből a Szocialista Párt szakértőinek érvelése,
miszerint nagyobb arányú nyugdíjkompenzációra van lehetőség, hiszen
a tervezettnél nagyobb arányú bérkiáramlás nyomán a
társadalombiztosítás bevételei is szükségszerűen növekednek. Az
eltérő számadatok felsorakoztatásával megvívott szócsatákból kitűnt,
hogy a konszenzus kialakítását nagy mértékben hátráltatja a
megbízható, megközelítően pontos adatszolgáltatás hiánya. Az
elmérgesedni látszó vitát érezhetően lecsillapította Antall József
megjelenése és felszólalása.
A kormányfő mindenekelőtt arra a közös felelősségre utalt, amely
kormánypártokat és ellenzéket egybefűz. A magyarországi békés
átalakulásért vállalt együttmunkálkodás arra kötelezi a politikai
erőket, hogy - bármely oldalon álljanak is - megteremtsék az
alkotmányos kormányzás és a parlamentáris rendszer működésének
feltételeit.
Antall József hangsúlyozta, hogy a válság tanulságokkal szolgált
minden párt, a Parlament és a kormány, továbbá azoknak az
érdekképviseleti szerveknek a számára, amelyek eddig egymás
legitimitását vonták kétségbe, most azonban egymással egyetértésben
ültek tárgyalóasztalhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormánynak már
van partnere. (folyt. köv.)
1990. október 30., kedd 15:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|