|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
- A taxisok és a benzin probléma - 1. folyt.
|
Ebből következik, hogy a kormánynak nehéz döntések, konfrontációk sorával kell szembenéznie. És nem csupán ennek a kormánynak, hanem bármilyen kormánynak, amely a piaci átalakulást az életképes gazdaság kiépítését következetesen végig kívánja vinni. Először történetesen a taxisokkal került szembe. Holnap talán a vegyipari érdekcsoporttal, holnapután esetleg a szovjet piacra berendezkedett gépipari lobbyval kell megmérkőznie. Mégpedig úgy, hogy a kormány döntései minden fordulóban nemcsak szűk szakmai csoportok, hanem azokon keresztül sok-sok ezer ember pillanatnyi érdekeibe ütköznek.
A taxisok a törvénnyel nem egészen egyeztethető módon, de kétség kívül nagyon hatásosan szervezték meg tiltakozó akciójukat. Tiltakozásukat meg lehet érteni. Ha drága a benzin, fel kell emelniük a viteldíjat. Ha drága a viteldíj, jóval kevesebben ülnek taxiba. Jövedelmük csökken, jelentős részük a szakma elhagyására kényszerül. Jóllehet, a fővárosi taxisok jó ideje éppen amiatt panaszkodnak, hogy túlságosan sokan vannak és ezért keresnek kekveset. De mindegy.
Tételezzük fel, hogy ebben a konfrontációban érvényesítik tiltakozásukat. Marad a mesterségesen alacsony benzinár. Mi történik? Ezután is hatalmas mennyiségben fogy az az árucikk, amellyel takarékoskodni kellene és amelyből amúgy is csak nagyon korlátozott mennyiség áll rendelkezésére. Továbbá: ha a kormány most, az első alkalommal takarodót fúj, sokkal nehezebb, talán tarthatatlan helyzetbe kerül a következő menetekben, amikor más érdekcsoportokkal szemben kell érvényesítenie azt az elvet, hogy mesterséges árakkal vagy költségvetési támogatásokkal, akár az államháztartás, akár a fizetési egyensúly terhére nem lehet többé szakmákat, ágazatokat, vállalatokat eddigi méreteikben fenntartani. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|