|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
- Demszky Gábor - szamizdat irodalom - 1. folyt.
|
Elnézést, hogy politikáról beszélek, de elsősorban most már ez foglalkoztat nem a szamizdat. Nem a múlt, és ezért az a jövő, amit itt együtt ebből a múltból teremthetünk meg, az az, ami elsősorban érdekel.
Talán ha elmondhatnám ennek kapcsán a politikai ars poeticámat, amelynek az a lényege, hogy a politikát emberarcúvá kell tenni. Meg kell személyesíteni, és emberivé tenni abban az értelemben, hogy őszintévé kell tenni. Az embereknek pontosan el kell mondani, hogy mi az, ahol mi a közvetlen jövőben gyorsan javulást érhetünk el. Melyek azok a területek, ahol ez nem lehetséges, őszintén vállalni kell népszerűtlen dolgokat, őszintén vállalni kell konfliktusokat is és még valamit: azt gondolom, hogy annak a politikai életnek, amely tavasz óta, a választások óta Magyarországon zajlik, az a legnagyobb problémája, hogy nem érzik az emberek sajátjukénak.
Úgy gondolják, hogy valami olyasmi történik, aminek ők nem a részei. Az: hogy én nem hiszek abban, hogy lehetséges közvetlen demokrácia, de abban igen, hogy a politikusoknak szolgálni kell az embereknek, szolgálójuk kell lenni bizonyos értelemben, és azt reméljük, hogy a szamizdat erkölcse, amely nagyon tiszta erkölcs volt, nagyon tiszta, a szabadság eposza volt a zsarnoksággal szemben - ezt az erkölcsöt tudjuk bevinni a nagypolitikába is. +++
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|