|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
- Változások a diplomáciai karban - 1. folyt.
|
Hazatérve viszont nem a külügyi pályára kerültek azonnal. Különböző szerkesztőségekben kaptak feladatokat, netán az MSZMP KB agit.prop. osztályán tevékenykedtek vagy fordítva, de útjukat a párt határozta meg, feladataikat a Jászai Mari téri házból kapták.
Várkonyi Péter washingtoni nagykövet 1948-tól párttag, és 1951-től 1958-ig különböző diplomáciai beosztásokban dolgozott, majd vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, elnöke lett a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjének, onnét a külügyminiszteri székbe ült, és felmentése után került Amerikába.
Bányász Rezső a Vas megye című lapnál kezdte a politizálást 1949-ben, majd kiképzése után sajtóattasé lett Stockholmban, vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, New Yorkban az ENSZ- képviseletünk helyettes vezetőjeként irányította az információkat, aztán Londonban lett nagykövet, és 1984-től a Tájékoztatási Hivatalba került elnöknek. Onnét akkreditálták Ottawába.
Az ismertebb visszahívottak közé tartozik még Lakatos Ernő, a Tájékoztatási Hivatal, az MTI, illetve az "ÁPO-nak" becézett korlátlan hatalmú pártpropaganda-osztály nem éppen halk szavú főnöke, akit Berlinbe ejtőernyőztek a magatartását mind gyakrabban bírált támadások elől.
Hozzájuk képest a berni volt nagykövet, Hajdú János a hatalom perifériáján mozgott, mert noha lelkesen kommentálta a külpolitikai eseményeket a Népszabadságban, tudósíthatott Hanoiból, később Bonnból és a Hét televíziós műsor főszerkesztőjeként országszerte ismert lett, de ezt kevesellte. A Szlovákiában élő Duray Miklósnak 1983-ban jelent meg New York-ban Püski Sándor kiadásában a Kutyaszorítóban című kötete, amelynek bevezetőjét - Kapaszkodás a megmaradásért - Csoóri Sándor írta, és az ebben felvetett, akkor még eretneknek számító gondolatokat bírálni kellett. Erre a célra az Élet és Irodalom hetilapot szemelték ki, de az ítélet végrehajtását, noha erre többeket utasítottak, csak Hajdú János vállalta. Ennek honoráriumaként kapta a berni nagykövet tisztét. Ám utána sem maradt csendben. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|