|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Interjú kongresszus után
|
------------------------ München, 1989. október 10. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László, Budapesten tartózkodó munkatársunk mikrofonja előtt három politikus nyilatkozik az MSZP kongresszusán történtekről. Sorrendben: Pozsgay Imre, utána Pető Iván a Szabad Demokraták Szövetségének szóvivője, és Gergely András a Magyar Demokrata Fórum szóvivője. Pozsgay Imre tehát a következőképpen vélekedik a kongresszusról: - Elégedett vagyok, mert a lehetőség határáig ment a kongresszus, hiszen új párt alakult és azt hitelesítő programot, alapszabályt fogadtak. Úgy hiszem, az a vezetőség, amelyet most ilyen nagy többséggel megválasztottak, csak tovább erősíti ezt a hitelt. - Pozsgay Imre után Pető Iváné, a Szabad Demokraták Szövetségének szóvivőjéé a véleménynyilvánítás lehetősége: - Kezdem azzal, ami talán nem a legfontosabb, de mégiscsak nyilván érdekes, hogy két szervezetet nem hívtak meg a komolyabb pártszerű szervezetek közül, azt amelyet az Ellenzéki Kerekasztal mellett ültek és tárgyaltak az MSZMP-vel: a Fideszt és az SZDSZ-t. (...) elmondták, azért komoly tartalmi tényezőkre is utal, hogy még a legtoleránsabb MSZMP, meg volt MSZMP-vezetés sem szereti a radikális - mármint az MSZMP-hez képest radikális - ellenzéket. De ez csak mellékes, és inkább színes érdekesség, nem mintha olyan nagyon igényt tarthattam volna én, vagy barátaim arra, hogy ott üljünk mi is a kongresszuson, bár érdekes volt, ami történt. (folyt.)
1989. október 10., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|