 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Tőkés Rudolffal - 2. folyt.
|
- Nos, Grósszal az a helyzet, hogy ő egyrészt sajtóban közölte,
hogy nem lép be az új pártba, másrészt informálisan közölte
többekkel, hogy ő nem is hajlandó belépni akármifajta ellenpártba.
A vagyon kérdése, az továbbra is vitatott. Nem kizárható, hogy
Bereczék mondjuk ezt majd vitatni fogják - esetleg jogi úton - a
vagyon kérdését. Itt az igazi probléma az, hogy a kongresszuson egy
nagyon megdöbbentő kisebbség látja azt, hogy a Pozsgay követői
nagyon is az országban vannak, és nem inkább a párton belül, és nem
képes ez a jelenlegi kongresszus mint választási párt gondolkodni. A
tegnapi és a mai beszédekben talán hárman vagy négyen beszéltek
arról, hogy mi történik, ha majd választás lesz. Ez a párt nem merte
feladni a tömegpárt jellegét. Mindenki fél a pártszakadástól - és
ettől abban a tévhitben vannak, hogy egységben van az erő.
- De hát ez valami olyan, amit Pozsgay és Németh most már hetek,
ha nem hónapok óta - elutasít. Ők már azt mondták régóta, hogy nem
egységben van az erő, hanem abban, hogy egy olyan szocialista pártot
kell teremteni, amelyik élelsen elhatárolódik a nép szemében a régi
MSZMP-től.
- Itt a probléma gyakorlatilag a Pozsgay-féle - ha úgy tetszik -
humánus retorikában van, mert az a humánus retorika arra kötelezi a
Pozsgay-tábort, hogy - ha úgy tetszik - kíméletesen és óvatosan
bánjanak még mondjuk az ideológiai ellenéségeikkel is. És ebben az
átmeneti állapotban - amíg ők képtelenek megállapítani, hogy valaki
valóban az új párt tagja akar lenni vagy nem - így aztán megmarad
azok felé az a bizonyos jóindulatú feltételezés, hogy azok
végeredményben demokratikus emberek. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|