|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
- Választási törvénytervezet - 13. folyt.
|
- Abból indultatok ki, hogy milyen módon lehetne, vagy milyen módon fog a lakosság apátiája megszünni, és mit lehetne tenni ennek érdekében. A kiindulásban az a problemtatikus, hogy azt feltételezi, hogy a jelenlegi uralkodó és nagyobb pártoknak az a célja, hogy a lakosságot az apátiából kiemelje. Úgy tűnik, hogy az ellenkező a célja: az, hogy benne tartsa, és hogy a lakosság politikailag ne legyen aktív, hiszen ha a lakosság politikailag aktív lenne, akkor az egész jelenleg kialakuló hatalmi konstellációt azonnal és végérvényesen eltörölnék. Ezért semmiféle ilyen jel nincs, és akkor ez magyarázza a kérdésedre adott választ is, hogy semmiféle erőfeszítést nem tettek arra, hogy a választási törvény iránt a lakosság érdeklődését felkeltsék. Sőt, ami teljesen elképesztő: lehet, hogy már jövő héten a választási törvényt elfogadják, a lakossággal pedig még csak meg sem ismertették azt. Korábban minden, ennél százszor kevésbé fontos törvényjavaslatot is úgynevezett társadalmi vitára bocsátottak. - Reméljük, hogy Krassó György egy kissé borúlátó itt ebben a kérdésben, de időnk lejártával már a vitánk végére értünk, úgyhogy búcsúzom is hallgatóinktól Tőkés Rudolf, Péter László és Krassó György nevében. +++
1989. szeptember 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|