|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Itt maradottak reményei
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Magyar híradó) - A Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek sorsa továbbra is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. Ez nem is csoda, ha ezt összevetjük Gorbacsovnak a küzös európai házról mondott szavaival. Az események ugyanis azt bizonyítják, hogy ennek a háznak túlságosan is eltérő értékűek az egyes lakásai. A megoldáson sokan és sokféleképpen törik a fejüket. Ez derül ki Ara-Kovács Attila telefonjelentéséből: A közvélemény szemében a magyar-osztrák határon eldördült lövésnek egyenes következménye, hogy a magyar kormány beleegyezett a valamivel több mint 100 NDK-állampolgár távozásába az NSZK budapesti nagykövetségéről. A magyar kormány helyzete nem irígylésre méltó. Azt követően, hogy hivatalosan bejelentették: a körülbelül 100 NDK-menekült elhagyta nemcsak a nyugatnémet nagykövetséget, de Magyarországot is, odasiettem, hogy a környéken tartózkodó további menekültek véleményét, elképzeléseit megtudakoljam. Már nem voltak annyian, mint korábban, de talán épp e hír hallatára számuk a nap folyamán ismét emelkedett. Leplezetlen vágyakozással beszéltek a már eltávozottak szerencsés sorsáról, de egyikük sem említette, hogy bánná, amiért nem volt a korábbi követségfoglalók között. Majd csak megoldódik az ügy - volt a válasz, és mindannyian szemmel láthatóan nemcsak szilárdan hittek abban, hogy az NSZK a segítségükre siet, de meg voltak győződve arról is, hogy Magyarország a szövetségesük Kelet-Berlinnel szemben. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|