|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27.száma - 11. folyt.
|
A másik: ha a független szervezetek komolyan nyitni akarnak a társadalom felé, akkor legelőször is világosan meg kell határozniuk a társadalmon belüli vonatkoztatási csoportjaikat. A független szervezeteknek, illetve vezetőknek tudatában kell lenniük, hogy legalábbis nem mentesek teljesen az új elittől, sőt némely vonatkozásban a régire jellemző attitűdöktől. Erre utal többek között az, amivel írásomat indítottam: a független szervezetek túlságosan sokat foglalkoznak a csúcshatalommal és túlságosan keveset a társadalom mély rétegeiben végbemenő folyamatokkal. Részben ennek következménye az, hogy programjaik általában az ideális társadalom, többnyire Nyugat-Európa képét vázolják fel, de nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az ideális társadalom felé vezető úton a társadalom mely rétegeinek mely attitűdjére, szándékaira, törekvéseire építenek. Általában azt tapasztalom, hogy miközben elsősorban szimbólumaikban túlságosan is alkalmazkodnak a társadalom indulataihoz, nem kíváncsiak eléggé a társadalomban felhalmozódott tudásra, a társadalom különböző rétegeinek racionálisan is megfogalmazódó igényeire és szándékaira. Ez persze csak részben jogos kritika. A társadalom nagy része ma még hallgat. Nem szerveződik, nem nyilvánította ki akaratát, de talán éppen ennek a katalizálása lenne a független szervezetek egyik legfontosabb feladata. Erre pedig nem biztos, hogy a szűk szakértői körök által kidolgozott, szépen kicsiszolt programok a legalkalmasabbak. Erre csak alulról szerveződő társadalmi mozgalmak képesek. Nem kizárt ezek megjelenése az egyes pártokon belül, de igen fontos lenne sok számú, pártoktól független társadalmi mozgalom elindulása is. (folyt)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|