 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Beszélő 27. száma - 3. folyt.
|
A régi elit az 1956-os forradalom idején megtapasztalhatta a
társadalom erejét, és ezután több mint harminc évig félt tőle.
Miután a hatalomhoz görcsösen ragaszkodott, és az általa létrehozott
monopóliumok hatalmával nem tudott eredményesen szembeszegülni, e
félelem az ország eladósodásához vezetett.
Az új elitnek ezzel szemben nincsenek katartikus társadalmi
élményei. Tagjai 1956-ban jórészt még gyerekek voltak,
szocializációjuk egy atomizált, artikulátlan, szegregált apátiába
süllyedt társadalomban ment végbe. Szinte megváltozhatatlannak tűnt
számukra, hogy a változó komolyságú reformkezdeményezések a hatalom
felső régióiból indulnak ki. A politikailag érdekes dolgok -
legalábbis látszólag - a hatalom felső szintjein dőltek el. Ezért a
hatalmi ambícióval megáldott fiatal szakemberek úgy vélhették, elég
felfelé figyelni.
Nem a társadalomtól való félelmet hiányolom. Hiszen a régi elit
példája mutatja - és Bibó Istvántól is tudjuk -, hogy a politikában
a félelem rossz tanácsadó. Ráadásul a félelem ma már meg is jelent
az új elit tudatában. Ami hányzik, az a társadalom mély rétegeiben
zajló folyamatokra, mint politikai folyamatokra való kíváncsiság a
képesség és szándék a társadalmi empátiára, a valós társadalmi erők
figyelembevételére. Miután az új elit társadalom képe rendkívül
homályos és előítéletes, újdonsült félelmében túl sok a
kezelhetetlen, tárgytalan szorongás, társadalmi benyomásait nem
tudja igazán feldolgozni, racionalizálni. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|