|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Beszélő: az új elit
|
München, 1989. augusztus 23. (SZER, Kommentár nélkül) - A mikrofonnál Kasza László. Szalai Erzsébet szociológus nagy figyelmet keltő tanulmányt írt társadalmunk új elitjéről a Beszélő 27. számában. Rövidítés nélkül olvassuk fel írását: Az új elit. Manapság a politizáló közvélemény és a független szervezetek nagy része legelsősorban a többpártrendszerre való átmenet kérdéseivel foglalkozik. Stratégiák, taktikák, koalíciók születnek e vonatkozásban. Az Ellenzéki Kerekasztal az MSZMP-t, mint a hatalom kizárólagos birtokosát jelöli meg. Több független szervezet a jelenlegi kormány lemondását követeli. Korábban sem vitattam, ma sem vonom kétségbe a többpártrendszerre, a valóságos, az esélyek egyenlőségén alapuló többpártrendszerre való áttérés történelmi jelentőségét. Tudom, hogy az MSZMP-vezetés kezében még mindig túl sok hatalom összpontosul. Látom, hogy a jelenlegi kormány kapkod, nem ura a helyzetnek. Többedmagammal félek a gazdasági összeomlástól, melyet politikai robbanás, majd diktatúra követhet. Mégis úgy gondolom, hogy a kérdések, a napi taktikai küzdelem, a látható politikai és gazdasági hatalom bírálata, a rövid távú politikai alternatívák taglalása túl sok energiát köt le. A politizáló értelmiségiek és a független szervezetek túlságosan sokat foglalkoznak a hatalom csúcsával és túlságosan keveset a társadalomban végbemenő új, bár szabad szemmel még csak kevéssé látható folyamatokkal. Miközben erejük igen nagy részét a visszarendeződés megakadályozására fordítják, nem gondolják igazán végig, mi lesz, ha e visszarendeződésre nem kerül sor. Mi lesz, ha a választásokon jelentős pozíciókat szereznek. Pedig ez reális alternatíva. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|