 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Mark Palmerrel - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, hogy az elnök nagyon érdekesnek találta megbeszéléseit a jelenlegi magyar vezetőséggel. Találkozott Straub elnök úrral - aki természetesen nem tagja az MSZMP-nek mégis megpróbál valamennyi magyart képviselni. Ők ketten hasznos és eredményes tárgyalásokat folytattak. Azután a különböző fogadásokon, vacsorákon, hivatalos tárgyalásokon az elnök véleménycserét tartott Nyers, Németh, Pozsgay és Szűrös urakkal, valamint Horn Gyula külügyminiszter úrral, aki tulajdonképpen az MSZMP vezetőségét képezi. Azt hiszem az elnök megnyugtatónak tartotta ezeket az eszmecseréket, mert azt hallhatta, hogy a párt valóban elkötelezte magát a többpártos, szabad választások és gazdasági élet decentralizálása mellett.
Ezek persze egyelőre még csak íratlan elkötelezettségek, és az
lenne a fontos, hogy mindezt a gyakorlatban is megvalósítsák. De azt
hiszem Bush elnök bizakodó. Mert - amint azt a magyar vezetőknek is
mondotta - mindaz amit ezektől a vezetőktől megtudott, hogy az
országot milyen írányban akarják továbbvinni - mindenképpen bíztató.
- Következő kérdésem Mark Palmer úrhoz az Egyesült Államok
budapesti nagykövetéhez: Bár Ön már jelezte, hogy egyelőre nem
szívesen nyilatkozik a magyar vezetőség reakciójáról az elnöki
látogatással kapcsolatban, kérem mégis mondjon néhány szót arról,
ahogy Ön látja a magyarok reakcióját a Bush elnök által bejelentett
segélycsomagra. Mert a riporter véleménye a magyar sajtót olvasva
az, hogy a magyarok tisztában vannak azzal, hogy ez - bár egy
szerény lépés, de egy igen fontos első lépés.
- A mi véleményünk az, hogy a magyarok nem akarják, hogy az
Egyesült Államok úgy kezelje őket, mint egy harmadik világbeli
országot. Tehát ő nem egy olyan országot, aminek csak pénzt adunk.
Sokkal inkább azt szeretné, hogy úgy tekintsünk rájuk mint egy
országra, amely már elindult a gazdasági talpraállás útján, és ennek
jegyében lehetővé váljon számára, hogy normális, rendezett
kereskedelmi kapcsolatokat tarthasson fenn a világgal. (folyt.)
1989. július 17., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|