|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Hivatalos gyászszertartás (3. rész)
|
A Kádár János emlékének kegyelettel adózó külföldi delegációk sorát a Szovjetunió küldöttsége nyitotta meg, élén Jegor Ligacsovval, az SZKP KB titkárával, a PB tagjával, Anatolij Dobrinyinnal, a Legfelső Tanács elnökének külpolitikai tanácsadójával, valamint Borisz Sztukalinnal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. Őket követték Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, Ausztria, Dánia, Finnország, Olaszország és az NSZK küldöttségei. A delegációkat Jordan Jotov, a BKP KB titkára, a PB tagja, Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Sztanko Radmilovics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Józef Czyrek, a LEMP KB titkára, a PB tagja, Kurt Hager, az NSZEP KB titkára, a PB tagja, Ion Coman, az RKP KB titkára, a PVB tagja, Walter Silbermayr, Ausztria Kommunista Pártja KB-titkára és a PB tagja, Ole Sohn, a Dán Kommunista Párt elnöke, Matti Puhakka, a Finn Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagja, munkaügyi miniszter, Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Garanciális Bizottságának elnöke, valamint Hermann Fellner, a nyugatnémet CDU/CSU parlamenti képviselője vezették. A külföldi delegációk tiszteletadása után ismét megnyíltak a kapuk a lakosság, valamint azon küldöttségek előtt, akik meghívás, bejelentés nélkül érkeztek a gyászszertartásra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök délután három órakor indult meg, s az első napon hajnali negyed kettőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hivatalos gyászszertartás idején is sokan vártak még arra, hogy leróhassák kegyeletüket. A Kádár Jánostól búcsúzók közül egy idős férfi kézcsókkal fejezte ki részvétét az özvegynek. A koszorúzási ünnepség a Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek tisztelgésével folytatódott. A gyász és a megemlékezés koszorúját a diplomáciai testület nevében és mintegy húsz nagykövet kíséretében José Pablo Morán Val, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete, a diplomáciai testület doyenje helyezte el. Ezután a Szovjetunió, Vietnam, Mongólia, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Laosz, az Amerikai Egyesült Államok és Jemen nagykövetségeinek vezető képviselői koszorúztak. Főhajtással tisztelgett az elhunyt magyar politikus emléke előtt a Koreai NDK, Marokkó, India, Kanada nagykövetsége, illetve az Izraeli Képviseleti Hivatal egy-egy tisztségviselője. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának búcsújával ért véget. Az apparátus, a munkatársak is elhelyezték virágaikat a ravatalnál, amely mellett felsorakoztak a Politikai Intéző Bizottság tagjai is. A munkatársak nevében Grósz Károly búcsúzott az elhunyttól. (Grósz Károly beszédét mai mtib1052-53-54 sz. hírünkben közöltük.) (folyt. köv.)
1989. július 14., péntek 19:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|