|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Volt politikai foglyok találkozója
|
München, 1989. június 16. (SZER, A mai nap) - Tegnap este a Jurta Színházban találkozót adtak egymásnak a volt politikai foglyok. Felolvassuk Nagy András tudósítását: - Bányai László Ausztráliából, Bocskai József az Egyesült Államokból, Krassó György Angliából, Kopácsi Sándor Kanadából, mások Svájcból, Németországból és ki tudja még honnan érkeztek. És persze még többen jöttek csak innét hazulról: Vácról, Szegedről, Márianosztráról, a gyűjtőből, a Fő utcából, a Markókból, a 12-15 évből, az életfogytiglaniból, a túlélt siralomházból. A szabadság gyalogmunkásai, a tűzvonal, a leszakadó falak, a hulló vakolat, a feltépett utcakövek, pincék, bunkerek, gépfegyverek és Molotov-koktélok emberei adtak találkozót egymásnak tegnap estére a Jurta Színházban. És talán forradalmároknál és szabadságharcosoknál furcsa módon, egyáltalán éppen őnáluk nem végigmondott beszéd helyett igencsak sokan elsírták magukat. De hát ezt tette maga a házigazda is, Fónay Jenő mérnök és író, halálraítélt szabadságharcos, a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. Persze hogy sírtak a túlélők, mert hihetetlen is, hogy így együtt lehetnek, egymáshoz szólhatnak, három évtized nyomasztó lerakódásai alól ismét felismerni próbálhatják egymást. Hihetetlen, de úgy néz ki: a vesztesek állnak győzelemre. A börtönőr, a hóhér, a sztálini szörnyeteg haldoklik, és még élnek, itt vannak a halálra és lassú pusztulásra ítéltek. Csakhát sokan nem élnek már közülük. És az is kiderült azért tegnap este, hogy a volt foglyok és menekültek tudják és látják: ma még nem a győztes demokrácia és magával megbékélt nemzet napját éljük. Ez még csak a gyászból született józanodás, a megegyezésre hajló fegyelmezett értelem diadalnapja. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|