|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (3. rész)
|
Felhívta a figyelmet arra a nem kívánatos jelenségre is, hogy mindezen kedvezmények nyomán várhatóan az ifjúság legdinamikusabb része él majd jogával, elhagyja a hazát, másutt látva garanciát boldogulására. Hozzátette: a kormány nem óhajt hatalmi eszközöket latba vetni ennek megakadályozására; az emberi jogok tiszteletben tartása mellett szeretne versenybe szállni, megküzdeni egy olyan új gazdasági, társadalmi fordulatért, amelyben érdemes lesz itthon maradni a fiataloknak. Ehhez új gazdaságpolitikára van szükség. Gazdasági kényszerek müködnek tehát, s a nem az egyén hibájából bekövetkező jelenségeket nem lehet emigrációnak tekinteni, disszidálásnak minősíteni. Az MVSZ autonómiájával összefüggésben felvetette az államminiszter a nem emigrációs okokból a határokon kívűl élő magyarság kérdését. Ezek az emberek - megfogalmazása szerint - ezeréves ősi területükön élnek, de a XX. századi történelem önkényei, politikai fordulatai következtében a korábbi nemzeti határokon túlra kerültek. E viszonynak, kapcsolattartásnak a rendezésében is nagy feladatok várnak a szövetségre - vélekedett, s reményét fejezte ki, hogy éppen autonómiája alapján mielőbb tisztázó és előremutató lépéseket tesz. Hozzáfűzte: a kormány fogadókész minden kezdeményezéssel szemben, miközben küzd azzal a zavarral, amely az ügy évtizedeken át történő elhanyagolásából, bizonyos ügyek elintézésének elmulasztásából bekövetkezett. Élénk vita bontakozott ki Pozsgay Imre szavait követően. Rónai Rudolf elsősorban a külföldön élő magyarokkal létrejövő találkozás feltételrendszerének további javítását sürgette. Az NSZK-ban élő Melegi Gyula a hazalátogató magyarokkal szembeni bürokratikus bánásmódra hívta fel a figyelmet. A külföldön és idehaza élő magyarok közötti szellemi forgalom új alapokra helyezését, korábbi egyoldalúságának feloldását sürgette Rátkai Ferenc müvelődési miniszterhelyettes. Javasolta, hogy a határainkon kívül élő magyar művészek, irók tagjai lehessenek magyarországi művészeti szövetségeknek, kulturális, tudományos szervezeteknek. A szomszédos országokbeli magyarokhoz fűződő viszonnyal összefüggésben kifejtette: - az MVSZ nagy erőfeszítéseket tesz a kapcsolódások érdekében, az ebbeli törekvéseket azonban bizonyos bátortalanság, az érintett államok részéről pedig némelyek gyanakvással terhelt tartózkodása jellemezte. El kell érni, hogy a nemzetiségi szervezetek hivatalosan elfogadott partnere Magyarországon a világszövetség legyen. (folyt.köv.)
1989. április 21., péntek 18:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|