|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Embargó feloldásig Németh Miklós hágai beszéde (1.rész)
|
Elnök Úr Hölgyeim és Uraim Ha ilyen sok állam- és kormányfő találkozik mint itt, az a közvélemény számára általában azt jelenti: fontos államügyekről van szó. Ez a közhely jelenlegi konferenciánk célját és tartalmát illetően viszont nem állja meg a helyét. Itt Hágában nem államügyekről, nem két- vagy sokoldalú nemzetközi politikáról, hanem az emberiség jövőjéről, sorsáról van szó. Az emberiség múltja hosszú és ezt a múltat a Föld különböző térségeiben élő népek viszonylag elkülönülten élték meg. A jövő azonban már közös, és hogy milyen hosszú lesz, csak tőlünk, az egyes embertől és az emberiségtől függ. Attól az embertől, aki öntudatra ébredése áta az élővilág legtökéletesebb lényének tartja magát; aki büszke öntudattal hirdeti, hogy képes uralma alá hajtani a természetet és hatalmában áll azt megváltoztatni; s aki ezt - sajnos önmérséklet nélkül - meg is tette, nem véve észre, hogy fölényes gőgje, rövidlátó önzése öngyilkos útra sodorta. Azért jöttünk itt össze, hogy közösen keressük a visszafordulás lehetőségét erről az útról. Az ember szeret szabadon dönteni. Ha életben akar maradni, a természeti környezettel való kapcsolatában többé már nem dönthet szabadon. Kényszerhelyzetben van, de ezt a kényszert sietve vállalnia kell. Nincs veszteni való időnk. Hogy jövőnk jó irányba forduljon, alapvetően meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, politikánkat és gyakorlati cselekvésünket. Együtt kell működnünk. A probléma globális, nem találhatunk rá megoldást, ha külön-külön próbálkozunk. A rövid távú nemzeti, gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel az emberiség közös jövőjét. A világon számos vallás, ideológia és hit van, ami elkülönítette és megosztotta az emberiséget. Legyen egy közös vallásunk és hitünk, ami összekapcsol bennünket: a földi élet feltételeinek megóvása. Ennek az összekapcsoló erőnek kell uralnia a világ sorsát befolyásolni képes politikai és gazdasági hatalmakat éppúgy, mint egy termelési technológia megválasztásáért felelős szakembert. Ez gyökeres szemléletváltozást követel, az oktatás alapjaitól kezdve egészen a nemzeti érdek újraértelmezéséig. (folyt.)
1989. március 11., szombat 11:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|