|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Ismét előkerült a gyalázka - Kézzel aratják a nádat
|
1989. február 12., vasárnap - A Velencei-tónál ismét előkerült az ősi nádvágó szerszám, a gyalázka. Újbóli használata azért vált szükségessé, mert a tavat borító vékony jégréteg lehetetlenné teszi a nagyteljesítményű gépek munkáját, a hasadozó jégtáblák éles szélei ugyanis megsértik a masinákat, tönkreteszik különleges, s nagyon drága kerékgumiaikat. A téli betakarítást végző Sárszentmihályi Állami Gazdaság éppen ezért kézi munkásokat toborzott. Harmincan vállalkoztak a nehéz, s nagy ügyességet igénylő munkára. Néhány évtizede ugyan még százaknak adott kenyeret telente a nádvágás a Velencei-tónál, de ma már csak kevesen értenek a hosszú nyelű, rövid, egyenes kaszára emlékeztető gyalázka használatához. A nádra nagy szükség volna. A gazdaság működési területén - a Velencei-tavon, a Balaton egy részén és az alföldi halastavakon - kétmillió kéve levágását tervezték az idén. S bár már túljutottak az aratási időszak felén, eddig csak 700 ezer kévét sikerült betakarítaniuk. A következő hetekben mindenképpen gyorsítaniuk kellene a munkát, hiszen teljesíteniük kell exportkötelezettségüket. Azért is fontos volna lehetőleg minél nagyobb területről learatni a száraz vízinövényt, mert annak ,,lábon maradása,, rontja a tó vízminőségét, növeli a víz szervesanyag tartalmát. A kézi aratók főként csak a nádszéleket tudják vágni, ám ha elolvad a jég, ismét munkába állítják a gépeket, ezek ugyanis tudnak úszva is dolgozni. (MTI)
1989. február 11., szombat 21:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|