|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Független szervezetek nyilatkozata a nemzeti közmegegyezésről
|
1989 február 6., hétfő - A független politikai és társadalmi szervezetek, szövetségek és pártok a legnagyobb felelősségtudattal kívánják szolgálni az alkotmányos és demokratikus Magyarország megteremtésére irányuló törekvéseket, a súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságból történő kiemelkedést - hangoztatja az a nyilatkozat, amelyet hétfőn juttattak el a Magyar Távirati Irodához.
A hatalom és a társadalom kiegyezése csak a nemzeti közmegegyezés szellemében, azoknak az elveknek és eszméknek az alapján jöhet létre, amelyek összevágnak a magyar nép történeti tudatával és erkölcsi érzékével. A nemzeti közmegegyezés csak a fondorlatosság minden formájának elvetésével, az egyetemes magyarság érdekegyesítésével és történelmi igazságtétellel képzelhető el, csak így épülhet szilárd talajra - hangsúlyozzák a nyilatkozat aláírói. A független szervezetek együttműködése a kibontakozás érdekében, akár koalícióban a Magyar Szocialista Munkáspárttal, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő sztálini pártállammal szemben 1956-ban kirobbant népfelkelés igazságos történeti megítélésével, revideált felfogásával képzelhető el. Minden ezzel ellentétes megnyilatkozás és állásfoglalás a válság elmélyítéséhez, a kibontakozás esélyének rosszabbodásához, külföldi és hazai megítélésünk leértékelődéséhez vezet. Senki sem felejtheti el azt sem, hogy az egyéni tragédiák fájdalma és a kegyelet érzése mindenkit megillet, akit veszteség ért. A fájdalom és emlékezés joga sem lehet privilégium A nemzeti megbékélés és a szilárd politikai és erkölcsi alapokon nyugvó megegyezés alapfeltétele európai jelenlétünknek és megítélésünknek - szögezi le egyebek között a nyilatkozat. A dokumentumot a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, az Erdélyi Szövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Független Kisgazdapárt Kovács Béla Politikai Társasága, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Márton Áron Társaság, a Raoul Wallenberg Egyesület, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Veres Péter Társaság vezető testületei és tisztségviselői írtak alá. (MTI)
1989. február 6., hétfő 15:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|