|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Értelmiségi nagygyülés...(2.rész)
|
Az államminiszter a továbbiakban a bizalmi válság okairól és megszüntetésének lehetőségéről szólva arra hivott fel, hogy próbáljunk meg országos méretü párbeszédben hozzálátni tapasztalataink tisztázásához, az önsajnálat és az összeomlás letargikus gondolata helyett valamiféle felemelkedési program kidolgozásán fáradozni. Az elmult négy évtized valós eredményeit nem tagadva, a figyelmet néhány nagyon is sulyos mulasztás felszámolására kell összpontositani. A Magyar Demokrata Fórum lakitelki felhivására hivatkozva Pozsgay Imre egyetértően szólt egy katasztrófaellenes program kidolgozásáról. Tudatositani kell, hogy a válság önmagában nem azonos a katasztrófával, olyan információnak kell felfogni, amely jelzi, hogy a dolgok a régi módon nem menetnek tovább. A társadalom demokratikus megujitásához szükség van uj intézményekre, szervezetekre, a Magyar Szocialista Munkáspárt megerősitésére, a politikai nyiltságra és nyilvánosságra. A nyilt politikai küzdőtéren elengedhetetlen a sajtószabadság, mert enélkül nem alakulhat ki a reformpárti közvélemény. Nagyobb általánosságban: nemzeti felemelkedésünkhöz a szabadságon át vezet az ut, de, mint hangsúlyozta, ennek keserves élményeit is vállalni kell. Mondanivalóját összegezve Pozsgay Imre kijelentette: olyan társadalmi-politikai feltételeket kell teremteni, hogy többé ne lehessen a nép jóváhagyása és beleegyezése nélkül kormányozni. Az előadás után tizenöt felszólalás és kérdés hangzott el. Egyebek közt szóvá tették, hogy a jelenlegi helyzetért felelős személyek még mindig kivételezett helyzetben vannak, magas nyugdijaikat inkább a két és félmillió szegény ember helyzetének javitására kellene felhasználni. Mások arra intettek - s ezt válaszában Pozsgay Imre is megerősitette - hogy pusztán indulatoktól vezérelve, megfontoltság és körültekintés nélkül csak tovább sulyosbodna az ország helyzete. Az egyik felszólaló elégedetlenségének adott hangot az előadás tartalmát és visszafogott hangvételét illetően, mások viszont éppen annak nyiltságát méltatták.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 20:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|