|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Bányász-demonstráció Pécsett (4. rész)
|
Schalkhammer Antal ismertette a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a kormányhoz intézett felhívását. A petició 11 pontban foglalta össze a bányászok és az iparág egészének követeléseit, s egyúttal ajánlotta a kormánynak a követelések megtárgyalását. Amennyiben azonban a november végére összehívott bányász-kongresszusig nem sikerül előrehaladást elérni a vitatott kérdésekben, akkor - hangzottak a fenyegető szavak - a kongresszus magához ragadja a döntés jogát. A nagygyűlés résztvevői egységesen megszavazták a memorandumot. Időközben megérkezett a sportcsarnokba a Brit Bányamunkás Szövetség delegációja, és felállította hatalmas, díszes bányász zászlaját az emelvény mögött. A küldöttség vezetője elmondta: kizárólag azért jöttek Magyarországra, hogy részt vegyenek a mecseki bányászok megmozdulásán, s ezt az alkalmat kívánták felhasználni arra, hogy köszönetüket fejezzék ki magyar szaktársaiknak az 1984-es nagy angliai bányászsztrájk idején tanúsított szolidaritásukért. A közönség percekig tartó tapssal és éljenzésssel üdvözölte a brit bányászok képviselőit. Ezután Nagy Sándor, a SZOT főtitkára lépett a mikrofonhoz. Beszédét gyakran félbeszakították a túlfűtött hangulatú kiáltozások. A főtitkár visszautasította, hogy egyesek szociális demagógiával vádolják azokat a dolgozókat, akik a munkahelyüket védik, önmaguk és családjuk megélhetéséért küzdenek, s a reformellenesség bélyegét ragasztják rá azokra, akik ésszerű szerkezetátalakítást követelnek. A szakszervezetek azt akarják: legyen mindenkinek tisztességes munkája, s azt fizessék meg érdeme szerint, továbbá legyen valódi szociális biztonság ebben az országban. A SZOT élére akar állni minden akciónak, amely a dolgozók jogos követeléséért harcol, ezért támogatja az uránbányászok és általában a bányászok követeléseit is. A főtitkár meghirdette, hogy szeptember legyen a szakszervezeti szolidarítás hónapja. A következő napokban, hetekben erőteljesen fogalmazzák meg kívánságaikat a csendes milliók is. Ne fogadják el a rájuk kényszerített rossz megoldásokat, mert nem lehet a gazdasági szerkezetváltást úgy végrehajtani, hogy éppen a legérdekeltebbek, akikért történik, a dolgozók legyenek a kárvallottjai. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 20:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|