|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (2. rész)
|
A mecseki ércbányászati vállalat központjánál családtagjaikkal együtt gyűltek össze az aktív és nyugdíjas uránbányászok, valamint a velük szolidaritást vállaló mecseki szénbányák és más iparágak dolgozói. A mintegy tízezres tömeg csendben, méltóságteljesen vonult végig uránváros fő útvonalain, csupán a magasra tartott táblák jelszavai fejezték ki elégedetlenségüket. ,,Munkát, kenyeret ,, ,,Munkahely kell, nem segély ,, ,,Nem kell szén, nem kell urán? Mivel fűtünk holnapután?,, ,,Bezárt bányák, tönkrement tsz-ek, virágzó bankok?,, ilyen és hasonló jelmondatokat lehetett olvasni a transzparenseken. Ekkora méretű bányászmegmozdulás utoljára a két világháború között zajlott le Pécsett, s fájdalmas összehasonlitás: annakidején is a munkahelyük féltése vitte ki az utcára a tárnák dolgozóit, csak akkor az úri világ önkénye ellen tiltakoztak. Alapvető különbség azonban, hogy akkoriban fegyveres erőszak vetett véget a megmozdulásnak. Most a bányavállalat és a rendőrség előzetes megállapodása szerint kétszáz urán- és szénbányász tartotta fenn a rendet, őrizte a nyugalmat. Csupán a közlekedési rendőrök voltak a helyszínen, akik a felvonulók biztonságát óvták a járműforgalomtól, ám ők is kizárólag derékszíjjal, fegyver nélkül. A másfél kilométeres út megtétele után a tömeg lassan megtöltötte a városi sportcsarnokot, ahol bányász-nagygyűlést tartottak. A kívülrekedtek számára tv-képernyők és hangszórók közvetítették az eseményt. A Magyar Televízió pécsi studiója egyébként rendkívüli élő adásban mutatta be a bányászdemonstrációt a mecseki adótorony vételi körzetében. A gyűlésen több országos és helyi vezető mellett jelen voltak a Magyarországon működő összes bányavállalat képviselői, számos gyár és üzem küldöttei, valamennyi szakma szakszervezeti főtitkárai, a különböző politikai pártok és mozgalmak képviselői. Az MSZMP pécsi bizottsága e napon tartotta rendes ülését, s befejezése után testületileg csatlakozott a bányászdemonstrációhoz. Bevezetőül József Attila ,,A tömeg,, című költeménye hangzott el, benne a szállóigévé vált szavak: munkát, kenyeret (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|