 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
A mecseki szénbányászok is csatlakoztak az uránosokhoz Augusztus 30: tömegdemonstráció és munkásgyülés pécsett
|
1989. augusztus 4., péntek - A mecseki szénbányászok is csatlakoztak az uránbányászok augusztus 30-ára tervezett pécsi tömegdemonstrációjához. A szénbányák szakszervezeti titkári testülete egyhangulag döntött arról, hogy a munkásszolidaritás jegyében támogassák az ércbányászok megmozdulását, s részt vegyenek a pécsi uránvárosban tartandó felvonuláson és az azt követő nagygyűlésen a sportcsarnokban. A demonstrációra, amelynek megrendezéséről röpgyűlések sorazatán határoztak az uránbányászok, meghívták a kormány és a szakszervezetek vezetőit is, hogy választ kérjenek az ércbányászokat aggasztó bányabezárással kapcsolatos kérdésekre.
A mecseki szénbányászok - akárcsak a demonstrációt kezdeményező
uránbányászok - szintén vállalták, hogy a szerdára eső munkanapot,
amennyiben az műszakjukat is érinti, ledolgozzák, mert nem akarják,
hogy a megmozdulásnak sztrájk-jellege legyen. Időpontként azért
választották augusztus 30-át, mert az elég közel van az a
bányásznaphoz, s a felvonulást és a munkásgyülést gondolatilag ahhoz
kívánják kapcsolni, másfelől viszont nem áll szándékukban az ünnep
hangulatának megzavarása. A nyárvégi időpont ráadásul arra is
alkalmas, hogy vakációt töltő gyermekeikkel, szabadságon levő
feleségeikkel együtt, családosan vonuljanak fel, ezzel jelezve, hogy
a bányászat sorsa nemcsak az adott vállalatnál dolgozókat, hanem
rajtuk kivül hozzátartozóik ezreit is érinti.
A mecseki ércbányászok már a demonstrációról hozott döntéskor is
hangsulyozták, hogy azzal nem a szükségszerü gazdasági lépések
megtételét akarják megakadályozni, hanem azok befolyásolása a
céljuk. Arra szeretnének biztositékot kapni, hogy a maguk és
családjuk megélhetéséről a jövőben is gondoskodni tudnak tisztes
munkával. Az uránbányászok - s immár a szénbányászok - megmozdulását
pécs és baranya más vállalatainak szakszervezeti bizottságai is
támogatásukról bizositották. A szervezők a pécsi felvonuláson és a
nagygyülésen nyolc-tizezer résztvevőre számitanak. (MTI)
1989. augusztus 4., péntek 15:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|