 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 10. folyt.
|
Tehát azt, hogy a Kádár-rendszer - mint egy olyan időzített
bomba, ha úgy tetszik - a következő sok-sok évben még mindig vissza
fog csengeni, még fékként szolgálva arra, hogy a hatalmon lévők,
illetőleg azok, akik felett a hatalom gyakorlódik, azok nem tudnak
szót érteni egymással, mert az előző 30 évben nem jött létre
semmiféle szerves dialógus.
Nos a kis közösségek emelkedő szerepe, a helyi hatalom
átrendeződése - ezek nagyon-nagyon lassú folyamatok. Ha nem ez lett
volna a Kádár-rendszer öröksége, akkor ez az átmenet, ez a
demokratikus javulási folyamat sokkal gyorsabban, sokkal kevesebb
krízissel és feszültséggel járt volna. Én ez így fogalmaznám inkább.
- Felmerül a kérdés - és fel is merült itt Londonban - hogy még
egyáltalán lehetséges-e a dolgok továbbvitele anélkül, hogy ezt a
rendszert ne gyászoljuk, hanem temessük el és szakítsuk meg a
kapcsolatot. A folytonosságot itt meg kell szakítani, enélkül nem
lehet tovább lépni. Miképpen látja ezt Tamás Gáspár Miklós?
- Egy pillanatra visszatérnék ahhoz, amit Vass László mondott a
nép nagylelkűségéről, mert hiszen ez ide kapcsolódik. Amikor azt
mondja, hogy remélhetőleg a nép nagylelkű lesz és nem erőszakkal fog
reagálni erre a nagyon kétes értékű örökségre, amelyet Kádár János
és pártja hátrahagyott számunkra. Én azt hiszem, hogy van itt egy
olyan út, amely sem nagylelkűséget, sem véres megtorlást nem jelent,
hanem egész egyszerűen azt, hogy a választók levonják a tanulságot
az elmúlt korszakból, és nem a kommunista pártot fogják megbízni a
kormányzással. Én azt hiszem, ez volna a békés, és egyben a
radikális kiút Magyarország mai helyzetéből, hogy a jövendő
demokráciát demokraták, meggyőződéses demokraták, irányítsák. És
bízom benne, hogy ez így lesz. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|