 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 8. folyt.
|
- Én egyetértek Tamás Gáspár Miklós optimizmusával. Én is azt
hiszem, hogy az elmúlt másfél év valóban azt mutatta, hogy a
politikailag megnyilvánuló társadalom mindenképpen nagyon korrektül
és bölcsen képzeli el a jelent és a jövőt. A tekintetben sajnos azt
kell mondanom - és ez az elmúlt évtizedeknek az öröksége -, hogy ez
a politikailag aktív és megnyilvánuló társadalomrész ez még nagyon
kicsi. Éppen a nagy többség, amelyik megítélésem szerint még vár, és
hallgat, és sokszor zavarba ejti ezt a nagy többséget ez a
demokrácia -, sajnos épp azért ilyen, mert az elmúlt évtizedekben
nem volt lehetősége tájékozódni, nem volt lehetősége politikai
aktivitásra. És lehet, hogy a mézesmadzag volt eredményes, hogy ezek
a tömegek elfogadták azt, hogy bizonyos jóléti lehetőségekért
cserébe hallgatnak - el tudom képzelni: biztos hogy ez így van - és
ilyen szempontból én is azt mondom, hogy a korrupció az persze
következmény is, egyfajta reagálás, ilyen tömegméretekben
feltétlenül, amit én az előbb említettem.
Ugyanakkor én a tekintetben nehezebbnek látom a helyzetet és
súlyosabbnak az örökséget, hogy a társadalom szerkezeteiben és a
politikai kultúra szerkezeteiben és az erkölcsben is nagyon sok
olyan válságelem figyelhető meg - és nem egyszerűen csak válságelem,
hanem sok olyan leépülés és rossz értékeknek a meghonosodása - ami
nem az emberek hibája természetesen, de egy rendszerszerű működés
következménye. És ezért én azt mondanám, hogy a mai gazdasági válság
részben Kádár János személyes felelőssége is, hiszen az utóbbi
években, az 1980-as években feltétlenül hibás, rossz döntések,
elhallgatások, tények negligálásának sorozata látható. De már
korábban is - az 1970-es években is - egy szakszerűtlen vezetés -
gazdasági szempontból mindenképp. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|