 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 6. folyt.
|
- Itt Londonban a BBC-ben is nagyon élesen megfogalmazva
elhangzott az a vélemény, hogy ez a gazdasági összeomlás, ami most
Magyarországon történik, ez tulajdonképpen Kádárnak köszönhető. Így
van ez, így lehet ezt látni? Tamás Gáspár Miklós?
- Én azt hiszem, hogy a gazdasági összeomlás az szerves
folyománya annak, amit a Kádár-féle vezető gárdája a Magyar
Szocialista Munkáspártnak a reformokról gondolt, és a reformokkal
csinált. Ugyanis a reformok kezdettől fogva - és ez kezdet ez 1956
telére nyúlik vissza, amikor a Varga István vezette munkabizottság
először dolgozott ki átfogó reformterveket Magyarországon - mindig
azt a célt szolgálta a pártvezetőség szemében, hogy kordában
tartani, lecsillapítani a tömegeket, betömni a szájukat. Hogyha nem
lehet gumibottal, akkor zsíroskennyérrel. Tehát mindig eszköz volt a
reform arra, hogy egy politikai stabilitást fenntartsanak. És hát
mondjuk változó intenzitással akarták eközben a nép javát.
Tehát amikor a reformretorika és a reformhazugság elég
nemzetközi bizalmat teremtett Magyarország számára, a magyarországi
rendszer számára ahhoz, hogy kölcsönöket vehessen fel és a kölcsönök
segítségével lehessen fenntartani egy életszínvonalat és ezáltal
pacifikálni a lakosságot, akkor rögtön kész volt ez a pártvezetőség
lemondani a reformokról, rögtön kész volt betörni saját revizionista
reformer belső ellenzékének a passzív, gyenge kis ellenállását.
Rögtön kész volt arra, hogy visszatérjen a régi módszerekhez.
Ez mutatja azt, hogy tulajdonképpen ez az egész Kádár-féle
gulyáskommunizmus, liberalizálás - nevezzük aminek akarjuk - ez
mindig csak eszközszerepet játszott, és mindig arra volt jó, hogy
lehetőleg felhígítatlan formában fenntartsák a kommunista
diktatúrát. Mert elvégre Kádár János személyében a legfurfangosabb,
legszívósabb diktátort gyászoljuk - ha ugyan gyászoljuk - aki valaha
Magyarország felett uralkodott. És diktátorokból volt egynéhány
ebben a században Magyarországon. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|