Rendszerváltás és az MTI

	Kádár János, és akik elhagyták... (1.)
Budapest, 1989. július 9. (MTI-Press) - A nyugati sajtó legalább annyi teret szentel Kádár János halálának, mint amennyit annak idején elítéltetésének. A lapok mind megemlítik, hogy az ország 1956 utáni vezetőjének halála akkor következett be, amikor a magyar törvényhozás jogilag is rehabilitálta Nagy Imrét. "Abban az évben, amikor Kádár Jánost elmozdították hivatalából és tisztségeiből, elhagyták barátai és kollégái is..., de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor Nagy Imrét és három másik társát hősként temették el. Kádár néhány napon belül összeomlott." "Politikai örökségét ugyancsak élesen bírálták - gyakran éppen azok, akik közeli munkatársai voltak és Kelet-Európa legnépszerűbb vezetőjének hírnevében fürdőztek. A Kádár-átkozás nemzeti sport lett, és a sajtó vitte ebben a vezető szerepet" - ezt a Washington Post írta. Az elmúlt hónapok vádaskodás-özöne után némileg meglepő volt a nekrológok meleg hangneme, amelyek kiemelkedő államférfiként emlegetik Kádár Jánost - írta a Washington Post. Végül is - gondolták annak idején az emberek - feltűnt az igazi Kádár , aki meleg, alázatos és ösztönösen érzi az utca emberének óhajait. Kádár úr világában az ideológia valahol messze követte csak a pragmatikus megfontolásokat: az életszínvonalat, a laza hangulatot és az egyfajta magyar függetlenséget. Kádár János világában elsődleges helyet kapott az a pragmatikus elképzelés, amely szerint az emberek számára az életszínvonal, a létfeltételek számítanak, no meg Magyarország bizonyos függetlensége. Ez a világ összeomlott, amikor a gazdaság a nyolcvanas években kifutott a gőzből: ,56 óta az volt a hallgatólagos politikai kompromisszum, hogy a békesség fejében nyugalom van és kolbász is jut a népnek. 1968, az "új gazdasági mechanizmus" után Kádár mérhetetlen népszerűségre tett szert népénél - mert Moszkvától engedményket vívott ki - , és kivívta a külföld csodálatát is. Ez a világ szétesett, amikor az 1980-as években kiderült, hogy a világgazdaság és a politika megbékítése nem ilyen egyszerű. A politikai szükségkonyha és a kolbászok nem cserélődnek egyszerűen politikai szabadságjogokra vagy pedig egyezségekre. Kádár Jánost - holott ő maga is a reformok úttörője volt - éppen azok az erők söpörték félre, amelyeket ő maga eresztett szabadjára. (folyt.) 1989. július 9., vasárnap 15:02
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »