 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
Egy nekrológ elemzése
|
München, 1989. július 7. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap és ma
Magyarországon és a világban egyaránt sok és sokféle nekrológ
hangzott el arra az emberre emlékezve, aki csak kevéssel élte túl a
saját nevével fémjelzett korszak határát. A Kádár-búcsúztatók
szövegei közül az egyik különlegesebb figyelmet érdemel. Kasza
Lászlóé a mikrofon:
- Egy, a műfaját tekintve is furcsa megemlékezés jelent meg
Kádár Jánosról Búcsú címmel a Népszabadságban. Az MSZMP elnökségének
négy tagja írta alá névvel. Tehát nem a szokásos testületi
nyilatkozat, hiszen akkor az állna ott, hogy az MSZMP Központi
Bizottságának elnöksége, hanem valami más, személyesebb. Egyfajta
változtatás az eddigi merev rendszerben? Minden bizonnyal. Ők négyen
el akarják kerülni, hogy az MSZMP vezető testülete a társadalom
szemében továbbra is névtelen, megfoghatatlan Kaffka-intézmény
legyen. De hát úgy gondolom nem ez az egyedüli ok.
Az MSZMP vezetősége választások előtt áll, választás lesz az
októberi pártkongresszuson, továbbá - és ez lesz az igazi nagy
próbatétel - új pártot, rajta keresztül új kormányt választ 45 után,
reméljük először, szabadon, a társadalom.
Az elnökség tagjai tudják, nekik a pártkongresszuson, az
MSZMP-nek pedig a parlamenti választásokon csak akkor lesz esélye,
ha egységet demonstrálnak, mert a választási harc megkezdődött,
feltételezem ezt volt hivatva bizonyítani a Kádártól vett búcsúnak
ez a nevekkel jegyzett formája.
Most sem vagyok biztos abban, hogy szolgálja a célt ez a -
számomra egyébként rokonszenves - módszer. Nem hiszem, mert nem
őszinte. Most nem is arra gondolok, hogy milyen világok választják
el egymástól azt a négy közösen aláíró embert. Politikában esküdt
ellenségek őszinte együttműködése is elképzelhető a cél - amely
személyes céljuk is - érdekében. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|