|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
A Legfelsőbb Bíróság döntése
|
München, 1989. július 6. (SZER, Magyar Híradó) - A Legfelsőbb Bíróság épületében, a Markó utca 16 szám alatt ma délelőtt olyan eseményre került sor, amely éppúgy mérföldköve lesz a modern magyar jogtörténelemnek, mint 1989 június 16-a volt a magyar politikatörténetben. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ugyanis ezekben az órákban a legfelsőbb ügyész által a Nagy Imre és társai ellen 31 évvel ezelőtt lefolytatott perrel kapcsolatos törvényességi óvást tárgyalta. A tárgyalóteremben az érintett családok képviselőin kívül nagyszámú újságíró foglalt helyet. Magának az óvásnak az előadója dr. Czili Gyula volt, aki előbb az 1958-as ítéletet foglalta össze, majd ismertette a legfelsőbb ügyész által aláírt törvényességi óvást. Eközben suttogva, de futótűzként terjedt el a teremben Kádár János halálának híre, a délelőtti szünet alkalmával vált egyébként teljesen nyilvánvalóvá, hogy a teremben aligha akadt egyetlen olyan személy is, aki ne venné biztosra a tárgyalás kimenetelét, vagyis az akkori ítélet megsemmisítését. Az 1958-ban elítéltek késői védelmét - köztük Tildy Zoltánét is - egyébként három ügyvéd látta el, Dornbach Alajos, Róth Miklós és Bánáthy János. Mindhárman kiemelték annak fontosságát, amire egyébként az ügyészi óvás is felhívta a figyelmet. Nevezetesen a bírói függetlenségről van szó, amelynek sem szellemét nem tartotta tiszteletben a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatásköröket összeolvasztó sztálini joggyakorlat, de még alakiságait is lépten-nyomon megsértette. Röviddel 12 óra után aztán ismertették a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának határozatát, amely az 1958-as ítéletekről megállapítja, hogy törvénysértőek voltak, ezért hatályon kívül helyezi őket, a vádlottakat pedig felmenti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|