 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
- Vélemények Kádárról - 2. folyt.
|
Azt gondolom, hogy az új magyar demokrácia méltóan kell
viselkedjen ebben a pillanatban, tartsa meg jó izlését és ne
viselkedjen sértően, magához méltatlanul.
- Eőrsi István író:
- Nehéz kommentárt fűznöm a hírhez. Véleményem Kádár Jánosról
1956. november 4-ikén és az ezt követő években kristályosodott ki,
és azóta nem változott lényegesen. Ezt a véleményemet éppen most nem
illik megfogalmaznom, mert nem szeretném megsérteni a gyászolók
érzéseit.
Kádár János másodszor halt meg egy hónap leforgása alatt. Június
16-ikán politikai nevét nyilvánítottuk halottá, hosszú országlásának
legitimitását temettük el. Most holtestével szemközt önvizsgálatra
kényszerülünk: hogyan türhettük el, hogy győztes ellenforradalma
után elődeihez - Ferenc Józsefhez és Horthy Miklóshoz - hasonlóan az
ország atyjává magasztosuljon. Kádár sokak számára vonzó imázsa,
taktikai tehetsége, a megtorlás évei után bevezetett fontos
reformjai önmagukban nem magyarázzák - mai szemmel már-már
érthetetlen - sikerét. Halálának az adna értelmet, ha vele együtt
eltemethetnénk (...) elfojtásainkat és (...) ellenes hajlamainkat,
melyek újból és újból rossz történeti kompromisszumok csapdájába
csalnak.
- Kemény István véleménye Párizsból:
- Az áldozatok jutnak eszembe, azok, akiket meggyilkoltak 1956
és 1962 között, akiknek nevét felolvasták a temetőben június 16-ikán,
a többiek, akik máig névtelenek, a bebörtönzöttek, a fiatalemberek,
akikben előtte kedv volt és akikből a következő évtizedek kiölték az
alkotóerőt. Az elkobzott földek jutnak eszembe, a tönkretett földek,
a romlott vizek, a beszennyezett levegő. A beszennyezett
gondolkodás, amelytől éppúgy fulladozunk, mint a rossz levegőtől.
(folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|