|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (18. rész)
|
Szükség volt arra is, hogy a kormányzat módosuló szerepéhez igazodóan a kellő szakmai felkészültség mellett politizáló alkatú, más erőkkel párbeszédre képes, a társadalmi nyilvánosság és politikai közélet fórumain is szerepelni tudó személyekkel erősödjön a Minisztertanács. Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több intézkedésből álló csomagtervet kell az Országgyűlés elé terjeszteni, amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javítása miatt válik szükségessé. Célszerű, hogy ennek véglegesítésében már az új összetételű kormány vegyen részt, hogy a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység. További szempont volt, hogy megfelelő személyi feltételekkel tudjuk kialakítani a modellváltás több évre szóló stratégiáját és az abból fakadó teendőket. Az úgynevezett csomagtervet május végén, az átmenet kormányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé - mondotta a kormányfő, majd arról szólt: egyszerű minisztercserékről, vagy a kormány működését is érintő átalakításról van-e szó? - Nyilvánvaló, hogy az utóbbiról, amelyet a kormányzati munka jellegében, illetve a kormányzat politikai szerepében végbemenő változások tettek szükségessé - szögezte le. - Ebben az évben nagy mértékben megnövekedett a kormány elé kerülő ügyek, döntések, határozatok száma. A korábbi időszakhoz képest nagyságrendileg több törvényt készítünk, illetve készítettünk elő. Ez rendkívül feszített munkatempót jelentett. A számszerű növekedés mellett a kormányzati munka jellege is megváltozott. Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk. Lezárult egy szakasz az MSZMP-vezetés, a kormány és a Parlament viszonyában. Korábban a kormány döntése szinte minden esetben párthatározaton alapult, és így tevékenysége a végrehajtó szerepre korlátozódott. A kormány tevékenységében a ,,lehető legkevesebb nyilvánosság,, elve érvényesült. Az ülésekről formális kommünikék jelentek meg, a Minisztertanács határozatainak túlnyomó többsége csak egészen szűk körben vált ismertté. A kényes témákban a kormány helyett kormánybizottságok döntöttek. A kormány ezidőben az Országgyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el. Ezután arra emlékeztetett Németh Miklós, hogy 1988-ban e téren változások kezdődtek, és a helyzet ebben az évben radikálisan megváltozott. A kormányt az MSZMP operatívan már nem irányítja. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 16:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|