|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
A KB üléséről
|
München, 1989. február 10. (SZER, Késő esti mai nap) - Véget ért az MSZMP Központi Bizottságának mai tanácskozása. Az ülést holnap folytatják. Ma Grósz károly pártvezető időszerű belpolitikai kérdésekről tartott beszámolót. Az MTI-nek nyilatkozva Kimmel Emil, a központi bizottsági iroda helyettes vezetője azt mondotta: a pártvezetőség tisztában van azzal, hogy a magyar társadalom feszültségekkel terhes időszakot él meg, és ennek megfelelően a Központi Bizottság történelmi felelősségének teljes tudatában kezdte meg tanácskozását. Grósz Károly beszédét 16 hozzászólás követte, amelyeknek tárgya a politikai intézményrendszer fejlesztése volt - ezen belül a szocialista pluralizmus megteremtése, és az egypártrendszerről többpártrendszerre, való áttérés kérdése. Kimmel szerint kifejezésre jutott az az igény, hogy meg kell szilárdítani a párt politikai és szervezeti egységét, és a párttagság önbizalmát. Szóba kerültek a történelmi múlt megítélésének vitatott problémái, különös tekintettel azokra, amelyek az elmúlt napok politikai vitáit kiváltották - mondotta Kimmel Emil. Ez utóbbi megjegyzése nyilván arra vonatkozott, hogy a Központi Bizottság foglalkozott Pozsgay Imre politikai bizottsági tag és államminiszter nemrég elhangzott kijelentésével, miszerint az 1956. októberi események népfelkelésnek tekintendők. A vitában további 19 hozzászólás várható, és a plénum előreláthatólag később nyilvánosságra hozandó dokumentumokat fogad el - mondotta a központi bizottsági iroda helyettes vezetője. A budapesti központi bizottsági plénum nem maradt visszhang nélkül a nyugati sajtóban sem. Nyitrai János foglalja össze a Le Monde című tekintélyes párizsi lap véleményét. - A ma délutáni Le Monde első oldalon, négyhasábnyi széles, vastagbetűs főcímben jelenti: Súlyos ellentétek a magyar párt Központi Bizottságán belül. Majd a vezető francia politikai napilap helyszíni tudósítása többek között a következőket állapítja meg: 1956 átértékelése mögött - amely a Magyar Szocialista Munkáspártnak egyenesen legitimitását érinti - valójában egy párton belüli, még súlyosabb bizalmi válság rajzolódik ki. Mindinkább az a benyomás, hogy - szemben a magyar politikai képlet szétrobbanásával, a párt kezéből kicsúszik a helyzet ellenőrzése. Egy régi kommunista így beszél: senki nem látta előre, hogy az 1988. májusi pártértekezlet egy ilyen politikai "bummot" von maga után. Itt az ideje, hogy kissé megálljunk, és felmérjük a helyzetet. És ez - teszi hozzá a Le Monde tudósítója - a magyar kommunista párt számára nyilvánvalólag túlélés kérdése. Egyes magyar elemzők szerint Pozsgay Imre alkalmatlan időpontban - mármint alkalmatlannak tűnő időpontban - tett nyilatkozatai, (amelyeket az alternatív csoportok megtapsolnak), főként a változás kicsikarását, és - a kezdeményezést visszaadva neki - a párt megmentését célozták. +++
1989. február 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|