 |
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
 |
- Antall-Gorbacsov találkozó - 1. folyt.
|
Ám Párizs mégsem növelte a feszültséget, az atlanti klíma talán
inkább enyhítette - így számolt be a találkozóról láthatóan derűsen
érkező Antall József állítván, hogy a beszélgetés alatt Gorbacsov is
jókedvében volt.
A hangulatjelzésen túl persze a beszámolónak a tartalmi része a
fontosabb, mely mintha az elsőnek igazolása is volna. Antall József
elmondása szerint tehát 4 főbb kérdésre került sor a szovjet
rezidencián.
Az egyik, egy korábban már magyar részről felvetett és most
Mihail Gorbacsov által is elfogadott javaslat egy új, kétoldali
megállapodást, új szovjet-magyar államszerződést illetően. A két fél
úgy gondolja: a szovjet-magyar kapcsolatok eddig sem voltak
különösebben rosszak, de most eljött az ideje új alapokra helyezni
őket, és ennek feltételeit, módozatait majd az illetékes
külügyminiszterek dolgozzák ki.
A másik nagy kérdés a Varsói Szerződés sorsa volt. Papíron
kényes kérdés, hiszen ismeretes a magyar kormány fennen hirdetett
álláspontja: a varsói paktumra katonai szempontból semmi szükség,
sőt a magyarok politikai szempontból sem látják sok értelmét, s
elhatározott szándékuk, hogyha a feloszlatásról nem születik addig
testületi döntés, Magyarország 1991 végén, legkésőbb 1992 tavaszán
kilép a szerződésből.
Olybá tűnik, Mihail Gorbacsovot nem rázta meg különösebben a
bejelentés, és ha részletes véleményét későbbi időpontra tartogatja
is, annyit már most mondhatott: a varsói paktumot illetően Moszkva
az át- és újragondolás állapotában leledzik.
Kissé alkérdés lehetett a harmadik: 1956 méltányos megítélésére
nagy szovjet tévedés beismerésére. Mihail Gorbacsov erre azt mondta,
a Szovjetunió már két évvel ezelőtt tett kísérletet eme tragikus
történelmi esemény újraértékelésére, melyet lehet még tovább
fogalmazni. A szótérthetőségének nyilván módozata volt, hogy mindkét
fél inkább történelmi, mint politikai tényként igyekszik ma 1956-ot
megítélni. Ezért is lehetett Antall József bölcs, pietásos gesztusa,
hogy a Magyarországon elesett szovjet katonákat is hősi halottaknak
tekinti. (folyt.)
1990. november 21., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|