|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés rendes ülése - keddi munkanap (1. rész)
|
1990. október 30., kedd - Az Országgyűlés keddi ülésnapjának
kétségkívül legfontosabb - a válságos napokat átélt ország feszült
belpolitikai helyzetét tekintve egyenesen szenzációs - eseménye volt
Antall József váratlan megjelenése és megnyilatkozása a Ház
tanácskozásán. Az orvosai engedélyével betegágyából rövid időre
elbocsátott kormányfő józan megfontoltságot, körültekintő nyugalmat
sugárzó szavai nemcsak a heveny válságon átesett társadalomra, de
szemmel láthatóan a személyeskedő vitába ismét csak belefeledkező
honatyákra is csillapítóan hatottak. A kormányfő váratlan
megjelenésének súlyát különösen megnövelte, hogy a Házat kedd reggel
ismét elérték a hétvégi országos rengések utórezgései.
A taxisblokád megítélésével kapcsolatos vitát Szabad György házelnöknek az a hétfőn este elhangzott bejelentése váltotta ki, miszerint elnöki jogköréből adódóan az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni tisztázandó: hol húzódnak a polgári engedetlenség alkotmányos határai.
Erre a bejelentésre reflektált kedd reggel Fodor István. A független képviselők nevében hangsúlyozta: azért választotta a napirend előtti felszólalás lehetőségét, mert a házelnök az előző napon már nem adott szót.
Fodor István úgy vélekedett, hogy Szabad György az Alkotmánybírósághoz fordulhat állampolgárként, országgyűlési képviselőként, de házelnökként semmiképp. E formainak tűnő kérdésen túl arra is rámutatott, hogy az érdekegyeztető tárgyalások sikeres lezárásával a kormány magától értetődőnek tartotta - s ilyen értelmű nyilatkozatot is tett -, hogy nem kíván semmiféle eljárást kezdeményezni a megmozdulás résztvevőivel szemben. Éppen ezért megfontolásra ajánlotta, hogy a Parlament ne tanúsítson a kormány szándékával és nyilatkozatával ellentétes magatartást. Arra kérte Szabad Györgyöt: mielőtt az Alkotmánybírósághoz fordul kérje ki a Ház véleményét.
Szabad György a kritikára azzal válaszolt, hogy magánál az Országgyűlésnél vagy valamely parlamenti bizottságnál fogja kezdeményezni: forduljanak az Alkotmánybírósághoz. Szándéka az, hogy az Alkotmánybíróság értelmezze, tegye egyértelművé az alkotmány vonatkozó paragrafusait, illetve a gyülekezési jogról szóló törvény rendelkezéseit. Lépése mögött azonban semmiféle, retorzióra lehetőséget adó szándék nincs. (folyt.köv.)
1990. október 30., kedd 15:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|