|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Megemlékezés Kádár János halálának első évfordulóján
|
1990. július 6., péntek - Kádár János halálának első
évfordulóján, pénteken megemlékezést tartott a Magyar Szocialista
Munkáspárt a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A
Himnusz elhangzása után, a mintegy tízezer résztvevő előtt, Thürmer
Gyula, a Munkáspárt elnöke mondott ünnepi beszédet.
Hangsúlyozta, hogy a mai MSZMP jószívvel vállalja a kádári örökségből mindazt, ami előremutató, maradandó érték. Elveti a Kádár-korszak kritikátlan idealizálását, de elutasítja a politikai vagy személyes előítéleteken nyugvó ítélkezést is. A személyi kultusz elleni tiszta, elvi küzdelem; a humanizmus; külpolitikai kérdésekben a realizmus és a kiszámíthatóság, a jószomszédi viszony környezetünkkel, a magyar-szovjet kapcsolatok alapvető fontossága, az internacionalizmus - a többi között ezeket emelte ki a szónok, mint a kádári életmű megszívlelendő tanulságait. Említést tett ugyanakkor arról is, hogy az MSZMP tanul az elmúlt évtizedekben elkövetett hibákból: abból, hogy nem sikerült a politikai életet teljesen megszabadítani mindattól, ami idegen a nemzeti hagyományoktól; abból, hogy a régi MSZMP leszoktatta a párttagságot az önálló gondolkodásról; abból, hogy a szocializmus humanizmusát szem előtt tartva a vezetés a 70-es években nem vállalta a szerkezetátalakítás nehézségeit, az áremelést, a munkanélküliséget, az átmeneti társadalmi megrázkódtatást.
Thürmer Gyula ezután a mai belpolitikai folyamatokról szólt. Kétségbe vonta, hogy valódi demokrácia van kialakulóban, megítélése szerint a ,,paktumpártok,, vezetői a nép feje fölött egyeznek meg egymással a társadalomra tartozó kérdésekben, a kádári időszak parlamentjének sokat bírált szavazógépét pedig ,,milliókba kerülő színjáték váltotta fel,,. Végezetül a munkások, a parasztok, a szellemi dolgozók, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, minden pártonkívüli baloldali érzelmű ember összefogását sürgette - mint fogalmazott: - a jobboldali diktatúra megakadályozására, az olyan új baloldal megteremtésére, amely nélkül nincs magyar nemzeti jövő.
Az Internacionálé hangjai után Kádár János sírját megkoszorúzták az MSZMP KB, az MSZMP Ifjúsági Szervezete képviselői, Kádár Jánosné, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja és Ausztria Kommunista Pártja küldöttei, elhelyezték koszorúikat több külföldi követség és hazai társadalmi szervezet képviselői, valamint számosan a megjelent fővárosiak közül. (MTI)
1990. július 6., péntek 20:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|