|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP megemlékezés Kádár János haláláról
|
----------------------------------------
London, 1990. július 2. (BBC, Panoráma) - Budapesten ma sajtótájékoztatót tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt. Bejelentették, hogy a párt július 6-ikán meg kíván emlékezni Kádár János néhai pártelnök, korábbi főtitkár egy évvel ezelőtti temetésének az évfordulójáról. Allítólag a megyei pártalapszervezetek mellett a csehszlovák, a jugoszláv, az osztrák, valamint a Szovjet Kommunista Párt is képviselteti magát a megemlékezésen.
Az igen szűkkörű sajtótájékoztatón budapesti különtudósítónk, Szakonyi Péter Thürmer Gyulát, az MSZMP elnökét kérdezte meg arról, hogy: mi a célja a pártnak ezzel a megemlékezéssel?
- Kádár János nem csupán a munkáspárt történetének egyik kiemelkedő személyisége, hanem nagyon fontos helyet foglal el az egész II. világháború utáni magyar történelemben. Úgy gondolom, hogy az egyetlen olyan politikus, akinek életművét - leszámítva talán az elmúlt 10-12 évnek a hibáit - méltán állíthatunk a társadalom elé.
Nagyon sok ember kérte, hogy emlékezzünk meg az első évfordulóról. Őt tisztelték mint szerény embert és olyan politikust, aki nagyon sokat tett a dolgozó emberért. Ma nagyon sokan emlékeznek vissza, amikor nap mint nap emelik az árakat, amikor ezrek kerülnek az utcára.
Nagyon sokan emlékeznek arra, hogy az ő időszakában volt létbiztonság, környezetünkhöz és múltunkhoz képest demokratikus viszonyok közt élt az ország, és általában nyugodtan éltünk, békében a szomszédainkkal és a világgal. (folyt.)
1990. július 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|