|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 5. folyt.
|
- A magyar sajtóban, rádióban újabban egyre több szó esik az úgynevezett visszarendeződésről. Maga Szűrős Mátyás az Országgyűlés elnöke a múlt héten, ha jól emlékszem, olyan célzást tett, hogy a visszarendeződés szele fúj. Valójában Nyugatról nehéz elképzelni egy visszarendeződést - egyrészt - addig amíg Gorbacsov hatalmon van. Másrészt nem látni tisztán, hogy ezek a visszarendezők - ezeknek milyen politikai programjuk lenne, milyen gazdasági programjuk lenne. Tehát nem látni reálisan, hogy lehetőség lenne-e egy visszarendeződésre. Erről mi a véleményed? - A visszarendeződés bármilyen mértékben és formában öngyilkosság lenne. Öngyilkosság lenne az ország részére, amelyet a leginkább sajnálnánk, másrészt pedig öngyilkosság lenne a kommunista párt részéről is. Mert ezzal tökéletesen elvesztené a hitelét és a maradék becsületét is. Nem hiszem, hogy a kommunista párt tagjainak nagy része visszarendezni akarna. De sajnos: nem látunk bele a kommunista párt tagságába, nincs frakciószabadság, nincs véleményszabadság, a párton belül - így nem tudjuk, hogy ezek a mítikus visszarendezők, ezek a konzervatívok vagy fundamentalisták hányan vannak. Gyanítjuk, hogy sokkal nagyobb a hangjuk, mint ahányan vannak, és többnyire öreg, műveletlen sztálinistákról van szó. Azonban a kísértés mégis nagy, mert kezükben van a fegyveres erő, kezükben van a hatvanezer fős Munkásőrség - amely több mint a fele a reguláris magyar hadsereg létszámának. Éppen ezért, minden további demokratizálásnak alapvető, nélkülözhetetlen, és elengedhetetlen feltétele, hogy a Munkásőrséget oszlassák föl, hogy a kint lévő fegyvereket gyűjtsék be, hogy az erőszakos visszarendezésnek minden lehetősége is megszűnjön. Ezen túlmenően nem látom nagy valószínűségét a visszarendeződésnek, de védekezni kell ellene, mert mindig voltak kalandorok, akik az ország kárára is hajlandók ilyen rettenetes kalandokba bemenni. Megnyugtató az, hogy a Szovjetunió nincs abban a helyzetben, hogy fegyveres támogatást nyújtson bármilyen visszarendeződési kísérletnek. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|