|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP reformköreinek II. országos tanácskozása előtt - Sajtótájékoztató (1. rész)
|
1989. augusztus 29., kedd - Az MSZMP reformkörei egységes pártot akarnak, amely megszabadul a korábbi terhes örökségétől, s programjával, működési elveivel a radikális reformokat szolgálja. Csak így van esélye annak, hogy a párt felelősen állhasson a nemzet elé, s egy demokratikus választáson a magyar nép bizalmát kérje. E gondolatok jegyében ajánlotta a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmébe az MSZMP reformköreinek szeptember 2-án, szombaton és 3-án, vasárnap tartandó országos konferenciát Varga József, a tanácskozás sajtóirodájának vezetője.
A hétvégi rendezvény helyszínén - az MSZMP budapesti bizottságának politikai, propaganda és művelődési központjában - tartott sajtókonferencián Varga József emlékeztetett: a reformgondolatok és azok képviselői mindig jelen voltak az MSZMP-ben, de a sztálini típusú pártstruktúrában - még annak szelidített kádári változatában is - nem kerülhettek felszínre. Ha mégis, akkor a revizionizmus, a pártszerűtlenség cimkéjével illeték e törekvéseket, vagy éppen kemény retorziót, megtorlást váltottak ki. A reformgondolkodás az elmúlt évtizedben tapasztalható megannyi negatív jelenség hatására egyre inkább felerősödött. A párttagság mind kevésbé tűrte, hogy egy szűk uralkodó elit döntsön minden kérdésben. Olyan belső nyomás alakult ki, amely tavaly májusban robbanásszerűen sodorta el a tehetetlen, konzervatív pártvezetés jelentős részét. Véleménye szerint az utóbbi időben sokan átvették a reformretorikát, a gyakorlatban azonban a valóságos reformok érdekében nem sok történt. A párttagság a reformkörökben találta meg a teret a cselekvésre, a vezető testületek tettekre sarkalására. Az országos tanácskozás céljaként nem csupán egy átfogó reformplatform megvitatását és elfogadtatását jelölte meg, hanem azt is, hogy válaszokat fogalmazzanak meg minden olyan, a magyar társadalmat foglalkoztató kérdésre, amellyel az MSZMP kongresszusának szembe kell néznie. Ez a reformkörök kötelessége, mert azt akarják, hogy az MSZMP meghatározó erőként vegyen részt a jövő többpártrendszerű Magyarországán a hatalom gyakorlásában. A reformkörök azt kívánják, hogy a radikális reformeszmék talaján újhodjon meg az MSZMP, vagy - ha úgy tetszik - alakuljon új párttá. (folyt.köv.)
1989. augusztus 29., kedd 15:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|