|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Sántít a Fideszt ért támadások fő érve
|
München, 1989. június 25. (SZER, Zene-szó) - A június 16-ikai gyászszertartás úgy zajlott le, ahogy mindenki szerette volna. Méltósággal teli, incidensek nélkül. Többen ugyan belföldön, külföldön egyaránt hangosan zsörtölődnek a Hősök terén történtek miatt, a morgolódás fő célpontja pedig - hogyan is lehetne másként - a Fidesz. Két okból is. A temetés előestéjén a Fidesz radikális frakciója és a republikánus kör közös tüntetése, amelyet a budapesti szovjet nagykövetség előtt rendeztek, valamint Orbán Viktor választmányi tagnak a Hősök terén elmondott beszéde miatt. A zajos nemtetszés oka nyilvánvaló. Az említett két esemény máig tovább élő tabukat támadott, vágóhídra vonszolta az utolsó elaggott szent teheneket is. Az egyik a szovjet csapatok magyarországi jelenléte, a másik pedig az úgynevezett létező szocializmus megreformálhatóságának dogmája. A Fideszt ért támadások fő érve az volt, hogy a fiatal demokraták visszaéltek a gyászszertartás kínálta lehetőségekkel, és politikai tüntetéssé változtatták a kegyeleti aktust. Ez az érvelés azonban több ponton is sántít. Ugyanis a temetésből nem a Fidesz csinált demonstrációt. A maga módján a kormány is tüntetett, amikor a miniszterelnök és több miniszter képviseletében megjelent a ravatalok mellett. Tüntetett az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, de még a budapesti rádió is, amikor egész napos közvetítésben számolt be a 16-ikai eseményekről. Az MSZMP távollétével tüntetett - igaz, őket senki sem hívta. Tüntetett az ellenzék, hiszen minden pártja, minden csoportja elküldte koszorúit a Hősök terére. És persze tüntetett az egész ország, amikor megszólaltak a harangok, a gyárszirénák, az autódudák, amikor az ablakokban felgyúltak a mécsesek fényei. Az igaz, hogy a gyászszertartás és a politikai hitvallás némely gyakorlata között van különbség. Itt azonban ez a különbség hiányzott. Joggal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|