|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Németh-Vranitzky találkozó - 3/1. folyt.
|
Ebben a helyzetben a legfontosabb új megbeszéléseket kezdeni a partnerekkel. Az osztrákok máris elismeréssel nyilatkoznak arról, hogy Németh Miklós csehszlovákiai látogatása nem volt eredménytelen: a csehszlovák hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy szakemberekből álló vegyes bizottság foglalkozzék a kérdéssel. Ausztria és Magyarország viszonylatában csak közvetve áll a két állam, illetőleg a két kormány egymással szemközt. A hivatalos Ausztria csak garanciát vállalt a hiteleknek, egyébként azonban osztrák részről magánvállalatokat érint a nagymarosi építkezések leállítása, mindenekelőtt a kölcsönt adó bankokat, az építővállalatot és néhány gépgyárat, elektromossági üzemet, melyben megkezdték a nagymarosi turbinák elkészítését. Ezek a vállalatok kártérítést követelnek az eddig eszközölt befektetésekért. Ezt a magyar fél jogosnak ismeri el, de persze - mint az osztrák szakemberek mondják - igen nehéz lesz megállapítani, hogy tulajdonképp mekkora kár keletkezett, mily összegeket kell a magyaroknak megtéríteniük, és hogy ez milyen módon történik. A nagymarosi dunai erőműre vonatkozó pénzügyi szerződés az 1984-es schillingértéket veszi alapul, s ez öt és fél milliárd schilling, melynek névértéke mára meghaladja a 8 milliárd schillinget, ami forintban kifejezve gigantikus összeg: több mint 32 milliárd forint. Kérdés, hogy ebből az építkezések leállításáig mennyit költöttek el. Egyes vélemények szerint két és fél milliárd schillinget, azaz 10 milliárd forintot. A keletkezett kár és kiesés megállapítása az építővállalatoknál nem ütközik különösebb nehézségbe, s ezek számára könnyebb konpenzációs megbizatásokat is találni - például a szállodaépítések programjában. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|