|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Történelmi utunk - Az MSZMP KB történelmi albizottságának ülése (1. rész)
|
1989. január 27., péntek - Pozsgay Imrének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével pénteken ülést tartott az a történelmi albizottság, amely az MSZMP KB által a társadalom és a gazdaság elmúlt négy évtizedes fejlődésének elemzésére életre hívott munkabizottság részeként tevékenykedik. A munkabizottság megalakulását az 1988-as májusi országos pártértekezlet határozta el, hogy átfogó módon, tudományos igényességgel értékelje az MSZMP által megtett történelmi-politikai utat, s ezzel járuljon hozzá a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatához. Az ülésen a történelmi albizottság tagjain kívül neves szakértők is megjelentek, s megvitatták azt a több mint 100 oldalas dokumentumot, amelyet Berend T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az albizottság vezetője terjesztett elő. A történelmi-politikai tanulmány sokoldalúan elemzi a felszabadulást követő időszak bonyolult viszonyait, a Magyar Kommunista Párt szerepét, a koalició jelentőségét az újjáépítésben és a demokratikus állam létrejöttében. Számos új összefüggést tár fel az 50-es éveket illetően, kitér az 1956-os események minden fontos mozzanatára, szól a konszolidációs időszak eredményeiről és ellentmondásairól. A rendkívül élénk vita részvevői - Csáky Csaba, Huszár István, Ormos Mária, Tőkei Ferenc, Balogh Sándor, Bayer József, Földes György, Hajdu Tibor és Radics Katalin - hozzászólásaikban utaltak arra, hogy hasonló színvonalú történelmi-politikai dokumentum az MSZMP égisze alatt még nem készült. A tanulmány rendkívül őszintén elemzi az 1960-as, majd kiváltképp alaposan az 1970-es és az 1980-as évek folyamatait, bemutatva a társadalomban jelentkező gazdasági, szociális, művelődéspolitikai feszültségeket, és feltárva azok kiváltó okait. Az eszmecsere során számos új szempont merült fel a közelmúlt értékelésében, így az is, milyen erők hatására következett be a fordulat 1988 májusi pártértkezleten. A hozzászólók hangsúlyozták: az MSZMP-nek radikálisan, egyszer s mindenkorra szakítania kell a sztálinista örökség valamennyi maradványával, őszintén fel kell tárnia a múltat, mert a párt csakis ilyen formán alapozhatja meg a megtisztult szocialista politikát, s az ország, a nemzet a maga továbblépését a következő évtizedben, s a XXI. században. (folyt.köv.)
1989. január 27., péntek 16:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|