|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Német kérdés
|
München, 1989. november 29. (SZER, Világhíradó) - Szalai Tamás kommentárja következik: - Ha a nyugatnémet gazdasági csoda olyan rövid életűnek bizonyult volna, mint a csodák általában, a német újraegyesítés kérdése ma aligha foglalkoztatná a világot. De az a vonzóerő, amelyet a nyugatnémet életszínvonal, és persze általában az egész Nyugaté, a szovjet érdekszférába kényszerített népekre évtizedek óta gyakorol, örökös időkre nem maradhatott hatás nélkül. A demokrácia elemi erejű követelése a Szovjet Távol-Kelettől a Berlini Falig nem kis mértékben, de persze korántsem kizárólag, éppen a gazdasági fejlődés hiánya, vagy lassúsága miatt rázkódtatja meg a háború után kialakult, természetesnek soha nem számító nemzetközi rend alapjait. A kelet- és közép-európai népek tiszteletre méltóan civilizált megmozdulása, a kommunista láncok fellazításának, sőt lerázásának bámulatot kiváltó törekvése, válaszadásra késztette, készteti a szabad világot, nehogy további békés szemlélői szerepe esetleg végzetesnek bizonyuló lépéshátrányba, a késő bánat állapotába sodorja. A nyugati válasz mindarra, ami forgószélként vágtat végig a vén Európán, elsősorban Bonntól volt több mint esedékes. A keleti kommunista status quo fokozatos megszűnésének következményei sehol sem vetnek fel annyi megoldásra váró kérdést gyakorlatilag és érzelmileg egyaránt, mint az NDK és az NSZK között. Kohl kancellárnak a fokozatosság elvén alapuló 10 pontból álló újraegyesítési koncepciója, amelyet tegnap fejtett ki a bonni parlamentben, részletes hozzájárulás a német kérdéshalmaz békés rendezéséhez. Ha a nyugatnémetek és a keletnémetek többsége akarja - mondotta a kancellár -, ő bizonyos abban, hogy lesz egyesített Németország. De ahhoz, hogy az akarat odaát, a másik német államban szabadon kifejezésre juthasson, Kohl előfeltételként kikötötte a valóban szabad választások megtartását és demokratikus kormány létrejöttét az NDK-ban. A gazdasági gyorssegély útját álló eme legfőbb akadályok eltávolítását hosszabb távon konfödereció, majd föderáció követné. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|