|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (5. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
|
Határozottan igénylik a kormánytól, mutassa be részleteiben is és hitelesen, milyen terhek nehezednek az országra és melyek ennek a hiteltérdemlően megfogalmazható okai. Dolgozzon ki konkrét elgondolásokat és programot az előttünk álló rövidebb időszak gazdasági, szociális problémáinak megoldására, kidolgozásáig azonban tartózkodjon a további áremelésektől. - A magyar szakszervezetek nem kívánják irreális követelésekkel lehetetlen helyeztbe hozni a kormányt. A szakszervezetek vezetői, képviselői nem politikai ambicióktól sarkallva és nem az ország csődjére spekulálva fogalmazzák meg álláspontjukat - emelte ki a továbbiakban. - Olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely a gazdasági ésszerűség, a gazdasági szükségszerűség és a társadalmi tűrőképesség szempontjait a lehető legjobban képes összeegyeztetni, amely épít az emberek alkotóerejére, értékén kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb teljesítményt meg is kell fizetni. Olyat, amely lehetővé teszi, hogy a tehetséges emberek érvényesüljenek és boldoguljanak Magyarországon, mert nélkülük nem fog talpraállni ez az ország. A szakszervezetek sürgetik: a veszteséges tevékenységek, a nagyberuházások, a költségvetés kiadásainak vizsgálatát, olyan helyzet megteremtését, hogy sem vállalatok, sem bankok, sem vállalatvezetők, sem bankvezetők ne rendelkezhessenek meg nem szolgált, teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek felett. A magyar szakszervezetek támogatják a gazdasági és politikai reformokat: a tulajdonreformot, a szerkezetváltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kapkodást, a végig nem gondolt intézkedéseket, s azt sem, hogy bárki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy ellenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladósodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nemzeti önérzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk. A szakszervezetek és a kormány együttműködéséről kijelentette: csak kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jövőben - ha kell - kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A továbbiakban kifejtette, hogy a radikális átalakulás előtt álló szakszervezeteket sem hagyta érintetlenül a bizalmi válság. Előlegezett bizalomból élünk - mondotta -, s hogy megőrizhessük, visszaszerezhessük tagjaink igazi hitét, ahhoz alapjaitól kell újraformálni önmagunkat, szervezetünket, feladatainkat. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 15:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|