|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (12. rész)
|
Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi előljáróságok, a kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériumok autonómiájáról. Pedig ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közösségszervező erő. Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a konkurrenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik, itthon és a külvilágban. Merre halad majd a magyar falu a 90-es években? Nem hiszem, hogy csak az elsorvadás vagy a várossá válás alternatívája létezne - mondotta. - Mint mindig, most is van harmadik út, az arany középút: ez pedig a városi élettel egyenértékű - ahhoz nem mindenben hasonlító - életminőség perspektivája, amely felhasználja a modern kor civilizációs vívmányait. Olyan képtelenséget is olvastam valahol, hogy a magyar falu önmagától megszűnik egyszer. Falusi gyerekként nőttem fel, ezért ettől a gondolattól érzelmi alapon is irtózom, de az ésszerű megfontolás is azt mondatja velem, hogy a falvak mesterséges elsorvasztásának politikai gyakorlatát egyszersmindenkorra fel kell számolni. A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természetes perspektívának tűnik. Remélem azonban, hogy ezeknek az alternatíváknak közös iránya lesz: a magyar falu olyan önálló, életképes társadalmi egységgé válik, amelyet falusi polgárok laknak. A tulajdoni és a gazdálkodási szervezeti formák gazdag változatossága alakul ki, amelyek megegyeznek abban, hogy innovatívok, vállalkozók, emberközpontú szervezetek, s amelyek egyszerre környezetvédők és közösségteremtők is. A megvalósítás egyetlen biztosítéka: a falusi ember, aki mindig szerette hazáját. Éppúgy ragaszkodott a földhöz, a tájhoz, a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a népviselethez, mint a közös énekléshez, a vigasságokhoz, a tánchoz. Ez a hazaszeretet most is érezhető a haza sorsáért érzett aggódásban, a tettrekészségben, a segítő ösztönökben. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 17:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|