|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (7. rész)
|
A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Közép-Kelet-Európa népei - köztük a magyarok - mindig különös érzékenységgel és élénkséggel reagálták az agrárpolitikára. Társadalmunk, közéletünk gyorsuló mozgásban van - mondta. - Politikai, társadalmi, gazdasági viszonyaink minden területére kiterjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető tehát a szilárd bázis és a magabiztos erő, ami a szélsőségekre is hajlamos mozgási energiákat jól meghatározható centrum köré csoportosítja. Célom, hogy a kormány politikai aktivitását a reformcentrum irányvonala mentén fejtse ki, s eköré szervezze a különböző társadalmi, politikai intézmények, szervezetek reform iránt elkötelezett erőit. Ez kifejeződik egy olyan szándékban is, hogy a kormány azokban a rétegekben keresi társadalmi bázisát, amelyek elkötelezettjei a reformnak, s ugyanakkor minden szélsőséges, az erők megosztását eredményező politikai eszközt elutasítanak. Ezen a bázison kívánjuk kapcsolatainkat építeni a társadalmi és a tömegszervezetekkel és az alternatív erőkkel is - mutatott rá a miniszterelnök, majd azt hangsúlyozta: eddig minden tanácskozás kivétel nélkül arra a következtetésre jutott, hogy - a reformfolyamatokkal összhangban - elodázhatatlan az agrárpolitika megújítása. A továbbiakban szólt arról, hogy az MSZMP agrárpolitikáját az utóbbi időben számos kritika érte, sőt egyes alternatív szervezetek már annak teljes tagadásáig is eljutottak. - Kevés dolog van manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érhető. Az viszont nem, hogy szinte semmi nincs - se érték, se eredmény, se tett, se hit -, amit valamilyen oldalról és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának. Pedig konzerválni nemcsak elavult nézeteket, módszereket lehet, hanem már kiküzdött értékeket is. S ez utóbbiakat nemcsak lehet, de érdemes is. Ebben az értelemben a konzervatizmus nem bűn, hanem értékmentő és értékhordozó magatartás. Az elmúlt évtizedek során ugyanis létrejöttek azok a pillérek - a szövetkezeti és állami nagyüzemek, a nagyüzemekkel együttműködő háztáji-, kis- és magángazdaságok, a többszektorú élelmiszerfeldolgozás - amelyek alkalmasak arra, hogy a megújhodás bázisát alkossák. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|