![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Népszavazás - megváltozott esélyek
|
![](../img/spacer.gif)
---------------------------------- München, 1989. november 28. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg Lengyel Szaniszló kommentárját: - A vasárnapi első szabad népszavazás fontos állomása a magyar demokráciához vezető útnak, annak ellenére, hogy némely pártok szerint nem volt igazi tétje. De nem is ebben van a fontossága - nem a tétben -, hanem éppenséggel útjelző szerepében. A sokat emlegetett hallgatag, csendes többség íme, megmozdult. Joggal feltételezhető, hogy a szavazásban való részvétel jóval meghaladta volna az 58 százalékot is, ha a Demokrata Fórum nem szólítja fel híveit a népszavazás bojkottálására. A többség tehát politizálni kezdett, és valójában ez a választási hadjárat nyitánya, bármikorra tűzik is ki a választások időpontját. Bizonyára tisztában vannak ezzel a politikai pártok is, és tisztában vannak azzal is, hogy a tömegek megmozdulásával a politizálás Magyarországon - ahogy az amerikaiak mondják - egy egészen más labdajáték lett: megváltoztak a játékszabályok, az esélyek, és egész sor új játékos fog pályára lépni. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz, amikor elindította a népszavazást sürgető aláírásgyűjtő akcióját, talán nem is mérte fel, mekkora kockázatot vállal, ha például nem gyűlik össze 100 ezer aláírás, vagy ha a választók többsége nemmel válaszol az első kérdésre. Tény viszont, hogy az akció nyomást gyakorolt az Országgyűlés tagjaira, s ennek köszönhető, hogy a másik három kérdés már nem eldöntésre, hanem a döntés megerősítésére várt csupán. Azt már fölösleges firtatni, hogy az egyeztető tárgyalásokon résztvevő kisgazdák és a tárgyalásoktól távol maradó szociáldemokraták a megváltozott helyzet alapos elemzésére, vagy jó politikai ösztöneikre hagyatkozva csatlakoztak a szabaddemokratákhoz. Mindenesetre a kezdeményezés - és főleg ennek sikere - sarokba szorította a régi-új kormányzó pártot, és dilemma elé állította a Demokrata Fórumot. (folyt.)
1989. november 28., kedd
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Népszavazás - megváltozott esélyek - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Való igaz, hogy a Demokrata Fórum aláírta az egyeztető tárgyalásokon született megállapodást, de mire az Országgyűlés kénytelen volt kiírni a népszavazást, a helyzet alapvetően megváltozott: a régi MSZMP, az eredeti tárgyalópartner szétrobbantotta magát. Másrészt viszont a viharos kelet-németországi, bulgáriai és csehszlovákiai fejlemények megmutatták, hogy Moszkva tűrésküszöbe a némelyek által feltételezettnél sokkal magasabb. Így immár egyetlen MSZMP utódpárt sem hivatkozhatott arra, hogy tekintettel kell lenni az ellenséges környezetre, s ezért csak olyan kormánykoalíció lehet életképes és bátorságos, amelyben a kommunisták is részt vesznek. Ha tehát - mint a bonni Die Welt kommentátora feltételezi - a Demokrata Fórum bojkottfelhívása mögött kül- és tömbpolitikai megfontolások húzódtak meg, ezen megfontolások alól éppen kül- és tömbpolitikai fejlemények húzták ki a szőnyeget. Nincsen ebben semmi különös. A politika nemcsak a lehetőségek művészete, hanem a változó körülményekhez való alkalmazkodás tudománya is. Pozsgay Imre kissé rezignált hangú hétfői nyilatkozata arra enged következtetni, hogy a négy "igen" után tovalebbenni látja az elnöki álmot. De hát maga is mondott valami olyasmit, hogy a hála nem politikai kategória. Ami pedig a szabaddemokratákat illeti, első nyilatkozataik - főleg Pető Iváné - kompromisszumkészségről tanúskodnak, mert látják, hogy a pohár félig üres. Hogy ki tölti tele, arról a következő hónapokban még sokat fogunk beszélni. +++
1989. november 28., kedd
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|