Rendszerváltás és az MTI

	India: Szomorú vasárnap (2.rész)
A Kongresszus párt mindmáig letéteményese annak az eszmei-politikai örökségnek, amely a nemzeti függetlenségi mozgalomban gyökerezik. Csakhogy mintha valami kétarcúság ült volna rá az egész rendszerre, mintha hitel- és tekintélyromboló szakadék támadt volna az eszmei örökség jelszava és a politikai gyakorlat között. Sokan megkérdőjelezik, hogy a Kongresszus egyáltalán párt-e. Senki nem tudja, hogy hány tagja van, másfél évtizede nem voltak választások a párton belül. A mozgalom centenáriumi ünnepségén, nagy vihart kavart beszédében maga Radzsiv Gandhi mondta ki, hogy Kongresszust haszonleső, basáskodó, korrupt pártfőnökök feudális oligarchiává züllesztették, s meghirdette a párt megreformálását. Egyesek szerint mai gondjai éppen abból a tényből fakadnak, hogy nem tudta valóra váltani igéretét. Nem tudta megformálni a szervezetet, sem kiteljesíteni a pártdemokráciát. Megmaradt a rendkívül szűkkörű döntési mechanizmus rendszere, csúcsán a kormányfővel és pártelnökkel. Jónéhányan hozzáteszik: Radzsiv Gandhi nyílt személyiségéből más sugárzik ki, mint az ellentmondást nem tűrő, olykor arrogánsan dirigáló módszerek alkalmazása. Politikai és újságírói körökben gyakran hangzik el az a bírálat, hogy a miniszterelnök rosszul választotta ki tanácsadóit, mert azok technokrata szemléletükkel, menedzseri stílusukkal nem tudják helyesen érzékelni a sajátos indiai közeg pulzusát és politikai valóságát, nem ismerik fel az indiai társadalom igen szövevényes vallási, nemzetiségi és kaszti összefüggéseit. Megközelíthetetlenek és hányavetiek, mellőzik azt a hagyományt, amely a Kongresszus nagy erénye volt: a különböző érdekek tolerálását, a különböző törekvések egybeötvözését. A Kongresszus párt működési elve az utóbbi tíz évben a vezető iránti feltétlen lojalitáson alapult. Cserébe a vezetőnek garantálnia kellett a hatalmon maradást, a választási győzelmet. A marakodó frakciók nem eszmék, politikai programok, értékek és erények miatt csapnak össze. Hatalmi esélyeik bebiztosítása a fő szempont számukra. Most azért törtek a felszínre a perpatvarok Madja Pradeshben és Biharban, Gudzsaratban és Radzsasztanban, mert a tamilnadui vereség után a frakciók úgy érzik, hogy a ,,meggyengült,, vezetőséggel szemben talán könnyebb fellépniük, könnyebb engedményeket kicsikarniuk Új-Delhitől. Nem lázadásról, nem pártszakadásról van szó. Bárhogy is áll a Kongresszus párt szénája, jobb alternatíva nincs. (folyt.) 1989. február 9., csütörtök 15:37
Vissza » Folytatásokkal »